Ez is még Sajtkukac-blog mentés, valahol elveszett az éterben, de mivel egyrészt épp rebarbara-szezon van, másrészt hiányolták a receptúrát, így felteszem mégegyszer. A sütik és a fagyik mellett adjatok esélyt ebben a formában is a rebarbarának, nem fogjátok megbánni 🙂

Fűszeres, tavaszi rebarbara csatni

hozzávalók:
100 g méz
50 ml Tokaji borecet
50 ml víz,
25 g gyömbér – reszelve,
1 rúd fahéj,
3 szem szegfűszeg,

egy kicsi darab csillagánizs

500 g rebarbara,
50 g mazsola

A mézet karamellizáltam, majd az ecettel és a vízzel felöntöttem, belereszeltem a gyömbért, hozzáadtam a fűszereket és jól összeforraltam – elég hamar sűrű szirup lett belőle. A megtisztítom és 2 centis darabokra vágott rebarbarát belekevertem, picit főztem, csak annyit, hogy a rebarbara megpuhuljon de ne essen atomjaira. A végén a mazsolát is beleszórtam, és még kevertem rajta kettőt

Két dolog történt, ami közrejátszott ennek a süteménynek a megszületéséhez.

Az egyik, hogy jött a postás, és a T. Bálint Kiadónak köszönhetően kaptam egy újabb gasztrocsemegét, Neil Perry szakácskönyvét –  ‘Jól enni, jól lenni’ címmel. Szimpatikus kis gyűjtemény, letisztult, elegáns megjelenéssel, kipróbálnivaló receptekkel.

A másik, hogy  barátnőmék egy üveg édes borral érkeztek vendégségbe (késői szüretelésű hárslevelű Tokajról) Hát, most már ki kell jelentenem, nem szeretem az édes bort Az első a száraz fehér, aztán a rozé, és ha az étel (vagy az élet) úgy hozza, természetesen egy jó vöröset sem vetek meg. (Ó, és az ősz a silleré, persze)

Szóval kapóra jött a kinyitott üveg borhoz ez a süti, amihez desszertbor dukál. És nem mellé, hanem bele. A tésztájába és a szirupba is. Próbáljátok ki, igazán jó állagú, és nagyon finom sütike lett a végeredmény (legalábbis a többiek ezt mondták).

Olívaolajos-boros sütemény

2 tojás

115 g cukor

185 ml jó minőségű olívaolaj

125 ml édes desszertbor

1 (bio)citrom héja lereszelve

185 g liszt

80 ml tej

2,5 tk sütőpor

a sziruphoz:

115 g kristálycukor

125 ml desszertbor

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

Keverőtálban a tojásokat a cukorral habosra vertem. Hozzáöntöttem a bort, az olívaolajat és a tejet, majd belekevertem a száraz hozzávalókat is.

Kb. 20-22 cm átmérőjű, magas falú piteformába öntöttem a masszát és 40 percig (tűpróba) sütjük.

Közben a cukrot megkaramellizáltam, felöntöttem a borral és lassan szirupossá forraltam.

Tálaláskor a sütire csurgattam.

[1]

Mikor augusztusban kinéztük október első hétvégéjét a grillpartira, nem gondoltam volna, hogy ilyen csodálatos időnk lesz hozzá.

Az előkészületek megtörténtek – Gál Józsinál bevásároltam finom húsokból, a brüsszeli reptéren meg persze beszabadultam egy hatalmas újságoshoz és mindenféle főzős újságot vettem magamhoz, többek közt egy Fine Cooking nevű lapot is – ami borsos árának minden forintját megérte.

Férj ugyan kicsit csúnyán nézett, mikor az egyik pácba a whiskey-t, a másikba a tequilát locsolgattam erősen – de aztán némi kertimunka emlegetésével eltávolítottam a konyhából, s onnantól szabadon garázdálkodhattam. Nem mondom, hogy egyszerűen összedobható kis cuccok, mindegyik kétfázisos eljárás volt – de a végeredmény nagyon finom lett.

Whiskey-s, vaníliás tarja (4 nagyobb szelethez)

a vizes páchoz:

2 ek só

¼ bögre whiskey (Jameson)

3 ek sötét nádcukor

2 ek melasz

1 vaníliarúd

a fűszerkeverékhez

1 ek pirospaprika

1 ek nádcukor

1 ek só

1 ek frissen őrölt bors

2 tk zsálya

1½ tk mustárpor

2 kisebb szárított chilli összemorzsolva

1 tk római kömény

1 tk koriander

¼ tk gyömbér

¼ fahéj

A vizes pác hozzávalóit egy nagyobb tálba öntöttem, a vaníliarúd belsejét belekapartam és magát a rudat is beledobtam, majd két bögre forró vízzel együtt addig kevergettem, míg a cukor és a melasz is teljesen elolvadt benne.

A hússzeleteket egy fedeles műanyag edénybe rakosgattam és leöntöttem a páccal. Egy éjszakát a hűtőben töltött. A fűszersóhoz a hozzávalókat csak simán összekevertem.

Másnap leöntöttem a húsról a sós levet, alaposan bedörzsölgettem őket a fűszerkeverékkel, majd Férj gondjaira bíztam őket – aki a grillen szakszerűen megsütötte.

Ötfűszeres csirkecomb és szárny (1,5 kg húshoz)

a fűszerkeverékhez

2 ek sötét nádcukor

1 ek paprika

3 gerezd fokhagyma (átnyomva)

2 tk kínai ötfűszer

1 tk őrölt édeskömény

1 tk mustármagpor

só, bors

a kenegetéshez

½ tk kínai ötfűszer

¼ bögre hoisin szósz

2 ek méz

1 ek szójaszósz

2 tk szezámolaj

2 tk friss reszelt gyömbér

A fűszerkeverékhez valókat alaposan összekevertem és a húsokat jól bedörzsöltem vele. Ez is pihent egy éjszakát a hűtőben, majd kevés olajjal átkenegetve átadtam Férjnek, azzal az utasítással, hogy a mázat sülés közben szorgosan kenegesse rá.

Margaritás oldalas  (kb. 1 kiló húshoz)

a marinádhoz

1 narancs kifacsart leve

2 lime reszelt héja és kifacsart leve

¼ bögre fehér tequila

3 ek méz

3 ek olívaolaj

2 tk szójaszósz

3 gerezd fokhagyma (zúzva)

2 chili apróra vágva

1 tk őrölt kömény

só, bors

a mázhoz:

½ bögre narancslé

½bögre tequila

¼ bögre lime-lé

2 ek méz

A marinádhoz valókat összekevertem és az oldalasdarabokra öntöttem. Másnap kiszedegettem belőle a husikat, egy tálba átöntöttem a marinádot, hozzátettem a többi hozzávalót (mázhoz címszó alatt felsorolva) és egészes sűrűre, szirupossá forraltam.

Az oldalasokat szuvidáltuk – ennek hiányában érdemes néhány órát főzni a húsokat, a grillen szerintem nem puhul meg előfőzés nélkül (bár bevallom, még sosem próbáltam)

grillezés közben a mázzal kenegetve sütöttük készre.

Egyik kedves vendégünk, Barbi egy narancsos, marokkói cukkinisalátát hozott hozzá – tökéletes párost alkottak!!

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2011/10/grill_pac.jpg

Lassan állandóan munkában van a fagyigépünk, hogy ilyen hirtelen beköszöntött a nyár. Nagyon szeretem a tojásalapú fagyikat, de ha hirtelen kedvünk támad valami jéghideg finomságot enni, jobban járunk egy főzés nélküli fagylalttal.

Persze nem a zacskós verzióra gondolok, hanem az úgynevezett Philadelphia-style változatra, ami a nevében szereplő krémsajtot nem tartalmazza, van viszont benne jócskán tej, tejszín, illetve jelen esetben sűrített tej.

A hozzá készült csokoládéöntet szintén körülbelül 5 perc munkát igényelt – az eredmény pedig egy tökéletesen bársonyos krém, amiből egy adagot sosem árt készenlétben tartani a hűtőben. Ennek a receptje természetesen a fagyi-guru David Lebovitz könyvéből származik.

Főzés nélküli vaníliafagyi

3,5 dl tejszín

4 dl tej

1 tubus sűrített tej

1 vaníliarúd kikapart belseje

2 banán

A tejet, a tejszínt és a sűrített tejet összekevertem – hűteni nem is kellett, mert a hűtőből vettem elő mindent. Hozzátettem a vaníliát és már mehetett is a fagyigépbe. Mielőtt elérte volna a tökéletes állagot a két összeturmixolt banánt is beleöntöttem.

Gyors csokoládéöntet

2,5 dl víz

50 g jó minőségű, cukrozatlan kakaópor

125 ml kukorica-maláta szirup (bio boltokban kapható – ennek hiányában helyettesíthető Golden Syruppal, glükózsziruppal, vagy mézzel)

60 g étcsokoládé

1 ek nádcukor

A hozzávalókat vízgőz felett összeolvasztottam, és rövid pihenő után a hideg fagyira locsoltam. Isteni párosítás!

Lebovitz “kis fekete ruhaként” emlegeti ezt a csokoládészószt, aminek mindig muszáj otthon lennie és bármilyen alkalomra bevethető. Persze már megint igaza van.

N.