Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.
És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.
A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.
A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:
- a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
- a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.
Régebbi fagylaltokat itt találhattok.
Fahéjas fagylalt
500 ml tej
250 ml tejszín
150 g nádcukor
egy csipet só
kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve
5 tojássárgája
A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.
Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.
Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.
Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.
Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.
Kávéba is isteni!
A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit:
