Tag-Archive for » fokhagyma «

Fokhagymás-rozmaringos bárány – nemcsak Húsvétra

rozmaringos_baranycomb

Az első húsvéti báránysültem. Nem mondom, izgultam rendesen, mert a barátaink szokásos évi kemencében sült marokkói báránycombja magasra tette a lécet. Na de lehetetlent nem ismerünk, viszont ízesítésben most a gyerekbarát fokhagymás-rozmaringos páros lett a befutó – a közönség hálás volt, még a legkisebb is kétszer szedett.

(Megjegyzem, a kétkilós csontos comb egy ebédre úgy elfogyott ötünkre, hogy másnap már épp csak néhány falatot tudtunk lefarigcsálni a csontról.)

Fokhagymás-rozmaringos báránysült, tepsiben sült krumplival és ribizlis mártással.

1 db báránycomb (2kg)

4-5 ág friss rozmaring

3-4 nagy gerezd fokhagyma, gyufaszálnyi csíkokra vágva

só, bors

250 ml alaplé

kb. 1,5 kg krumpli, pucolva, hajszálvékony szeletekre vágva

olívaolaj

a mártáshoz:

50 g vaj

1 fej lilahagyma

1 ek liszt

250 ml vörösbor

500 ml alaplé

2-3 ek ribizlilekvár

A sütőt előmelegítettem 220 ºC-ra.

A báránycombról jó alaposan leszedegettem, levágtam a faggyúmaradványokat – igazából ettől féltem legjobban, nehogy valakit elriasszon a „birkaíz”. szerencsére semmi ilyesmi nem történt.

Egy keskeny,hegyes csontozókéssel apró, de mély lyukakat ejtettem a húson és mindegyikbe egy-egy fokhagymacsíkot és 1-2 rozmaringágat gyömöszöltem. AZ egész húst alaposan bedörzsöltem sóval és frissen őrölt borssal.

A vékonyra metélt krumplit összeforgattam 3-4 evőkanálnyi olívaolajjal és bőven sóval, nagy lapos tepsire terítettem, ráhelyeztem a báránycombot, leöntöötem az alaplével és a forró sütőbe toltam. 20 perc múlva visszavettem 180 ºC-ra, s így sütöttem még kb. 1 óra 20 percet. Ekkor a combot kivettem egy másik tepsibe, letakartam, hogy pihenjen, a krumplit visszatoltam a sütőbe 210 ºC-on, grill üzemmódba, hogy jó sok ropogós, barna darab legyen, nálunk ugyanis mindenki azt szereti 🙂

 

Amíg a husi sült, a mártás is elkészült: A vajon megpirítottam a felkockázott hagymát, felöntöttem a borral és a felére visszaforraltam. majd ment bele az alaplé, s ezzel is addig forraltam, míg kb. a felel lett a folyadék. Ekkor besűrítettem egy evőkanálnyi liszttel, hozzáadtam a lekvárt, egyet rottyantottam rajta és kész is volt.

Az április Olive címlapja mentén 🙂

 

Tzatziki, uborkagranita és VKF. 43

tzatziki_uborkagranita

A tzatziki évek óta sláger nálunk a grillpartikon, de ez a változat abszolút mértékben viszi a pálmát. Nem tudom megmagyarázni, mi az a momentum, ami tökéletessé teszi, de próbáljátok ki.

A tetejére kerülő uborka-granita magában is megállja a helyét – s bár első hallásra bizarrnak tűnik, hihetetlenül frissitő tud lenni a nagy melegben.

Ráadásul remekül illik a Reni által meghirdetett VKF témájába – Heves jeges – nálunk úgyis a fagyi az egyik favorit. Megpróbáltam felállítani valamiféle rangsort az eddig készített fagylaltjaim között, hát nem volt egyszerű.

Elsöprő sikerrel első helyen végzett a rozés-málnás, ez az egész család abszolút kedvence (még az erősen kiskorú gyerekeim is ezt követelik folyton). Szerintem ez a típus készült el a legtöbbször nálunk.

Tejes kategóriában a vanília a klasszikus kedvenc (megbolondítva némi dulce de lechével), hiszen mindig jól jön – kávéba vagy egy jó csokiöntettel. Ezenkívül a levendulás asóskaramellás hagyott még mély nyomokat.

A főzés nélküli (nálam most ezek állnak legelől) változatokból a meggyes-joghurtos ,  amogyoróvajas és a kókuszos-lime-os a kedvenc.

A sörbeteknél pedig a mentás-citromos és az epres-rebarbarás végzett előkelő helyen, nyomukban a vegán csokifagyival.  Ilyen tejmentes, gyümölcsös dolog rengeteg készül a nyáron, amíg más mindenből pálinkát főz, én mindet fagyivá alakítok – a gyerkőcök legnagyobb örömére.

És akkor lássuk a receptet:

Tzatziki:

1 kg fürtös uborka

1 tk só

1 tk szárított oregano

450 g görög joghurt (a Sparban szoktam venni)

2 gerezd fokhagyma

1 ek muskotályos Tokaji borecet

2 ek olívaolaj

3 ek felaprított friss menta

frissen őrölt bors

Az uborkát meghámoztam és lereszeltem, megszórtam a sóval és az oregánóval, majd 10 percig békén hagytam – ezalatt szépen kiengedte a levét.

A lereszelt uborkát jó alaposan kicsavartam, összekevertem a joghurttal, hozzáadtam az ecetet, az olívát, a fokhagymát és a mentát. Ha kellett még sóztam és borsot is őröltem rá bőven. Jól behűtve kínáltam.

Uborka-granita

25 g nádcukor

100 ml víz

1 ek finmra vágott friss menta

600 g  fürtös uborka

1 ek citromlé

egy csipet só

A cukrot és a vizet egy lábosban tűzre ttem és addig melegítettem, míg a cukor teljesen elolvadt. Hozzáadtam a mentát és 2-3 percig gyöngyözve forraltam.

Az uborkát meghámoztam, (a túl nagynak gondolt magokat kiszedegettem) és egészen apróra reszeltem. Hozzákevertem a mentás-cukros szirupot, a citromlét és a sót. Merülőmixerrel még egyet dolgoztam rajta, mert nem tűnt elég homogénnek (finnyásabbak át is szűrhetik) majd egy jól záródó műanyag edényben a mélyhűtőbe küldtem. Óránként átnyomtam a merülőmixerrel, hogy ne legyen túl jeges.

Az ötlet újfent a remek KitchenAid szakácskönyvből jött

Szerencsi lepcsánka

lepcsanka

Vagy lapcsánka, vagy tócsni, vagy lehetne még a krumplislepény nevét sorolni hosszan. Én is régóta csinálom a reszelt krumpli-tojás-hagyma-liszt kombinációt (nyáron még gyakrabban cukkinivel) de Szerencsen egy egészen másfajta verzióval találkoztam.

Évek óta mindig egy csodálatos, izgalmas, szórakoztató és iszonyatosan fárasztó hetet töltünk a gyerekekkel ebben a borsodi városban a Kolompos együttes családi táborában. Ami egyébként hatalmas móka, mert nemcsak a gyerekek érzik magukat fergetegesen, de 10 napig mi is egyfajta burokban élünk (tavaly még Michael Jackson halála is csak napok múlva jutott el  hozzám). Nappal a gyerekekkel gyöngyöt fűzünk, kardot faragunk, varrogatunk, aztán este (vagyis inkább éjszaka) beindul a felnőtt mulatság, finom pálinkákkal, hegyaljai borokkal, szalonnával, hagymával – meg persze az elmaradhatatlan éjszakai focival..

Idén a Szerencsi Kollégium csapata is kitett magáért, Anci nénivel az élen, aki az allergiás gyerekeknek még tej-, és tojásmentes lángost és kürtöskalácsot is produkált. Ami pedig már szinte a védjegyévé vált, az a lepcsánka. Nincs is annál jobb, mint a téli táboridéző hétvégén a mínusz fokok röpködése közepedte egy jó forralt bor, egy szelet grillezett tarja és néhány forró  lepcsánka, amit Anci néni rendíthetetlenül, órákon keresztül süt nekünk.

Na és amiben más ez (legalábbis számomra), az a sok tojás és a szóda, amitől kicsit palacsintajellege lesz, és sokkal könyebb, mint amit én szoktam csinálni. Érdemes kipróbálni!

Lepcsánka (5-6 személyes adag)

500 g krumpli, egészen finomra reszelve

100 g vöröshagyma, apróra vágva

50 g fokhagyma, apróra vágva

350 g liszt

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

4-5 tojás (mérettől függ)

szódavíz

A lereszelt krumplit a többi hozzávalóval összekevertem, majd annyi szódavízzel nyomtam fel, hogy aránylag híg, palacsintatésztához hasonló állagú masszát kapjak (nem mértem, de 2-3 dl biztosan ment bele).

Forró olajba kisebb merőkanálnyi adagokat öntve (sülés közben szétterül és megnő) kisütöttem a lepénykéket. A fokhagymás tejföl kötelező kísérője!!!

Barbecue oldalas

barbecue_oldalasVégre a hétvégén olyan volt az idő, hogy sikerült Férjet rávenni, hogy begyújtsa a faszenes grillsütőt. Tudom, tudom, én vagyok az örök elégedetlenkedő – de nem lehetne, hogy olyan pont jó, nyári idő legyen? Nem 38 fok, de nem is 20, plusz szakadó eső……

Végülis szombaton a széltől eltekintve kellemes volt a klíma, úgyhogy már pácoltam is a húsokat. Nálunk évek óta a tarja a fő sláger grill-fronton, néhány éve csatlakozott be hozzá apukám mézes-mázos oldalasa. Ennek csupán annyi a titka, hogy előző nap félpuhára kell főzni, s a páccal szorgosan kenegetve a grillen ragacsosan ropogósra sütni.

A családi recept marad a kockás füzetben, ez egy kicsit távol-keleties hangolás volt, de a végeredmény hasonlóképpen finom lett. Kivételesen a hagyományos coleslaw helyett egy gabonasaláta és egy sült padlizsános finomság készült hozzá – jönnek is szép sorjában.

S külön jóság az oldalasban, hogy az eseményen résztvevő tündéri kutyuknak is jutott csemege – nehéz is lett volna a könyörgő tekintetüknek ellenállni…

Barbecue oldalas

2 kg oldalas, tenyérnyi darabokra vágva

só, babérlevél, bors

a páchoz

100 g nádcukor

100 ml száraz sherry vagy kínai rizsbor (Shaoxing)

100 g gyömbér lereszelve

3 gerezd fokhagyma egészen apróra vágva

200 ml ketchup

1 ek dijoni mustár

100 ml szójaszósz

Az oldalas darabokat a sóval, babérlevéllel és egész borssal ízesített vízben félpuhára főztem, majd a lében hagytam langyosra hűlni.

A páchoz a cukrot és a rizsbort egy edényben addig melegítettem, míg a cukor teljesen elolvadt benne. Belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is hozzákeverve néhány percig forraltam. Végül a többi hozzávaló is belekerült, jól összekevertem, majd hűlni hagytam.

A langyos husikat ezzel a páccal alaposan megkenegettem és a hűtőbe tettem. A maradék kence még kelleni fog a sütéshez!!! Legjobb, ha egy éjszakát pácolódik, de szükség esetén néhány óra is megteszi.

A sütést már Férj gondjaira bíztam, lelkére kötve, hogy szorgalmasan kenegesse az édes, fűszeres páccal. A koprodukciós oldalas bizonyíthatóan nagyon finom lett!

Diópesto

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni