Bizony október van, undok és vizes. Nem is lehet mást csinálni, csak jó kis sütiket sütni (na jó, még egy fagyi azért biztos készül majd a tél beállta előtt), és finom habos kávé mellé elkortyolgatni. Esetleg egy jó teával, mondjuk az egyik kedvenc teaboltomból.
Jelen darab egy teljesen egyszerű kevert tészta, némi kávéval és sötét nádcukorral felturbózva – már magában is megnyugtató elnyammogni egy-egy szeletet, de az igazán jóság a tetejére készült karamelles-kávés-csokis krém. A család “fincsi-krémet-minden-sütibe” szekciója (kifejezetten nekik készült, kompenzálandó a krémnélküli muffint) szerint lehetett volna dupla adag krémet csinálni és középre egy réteget bekenni a sütibe is. Vagy az oldalára. vagy csak szeletenként megkenni egy nagy kanállal 
Kávés-csokoládés sütemény
200 g vaj
125 g világos nádcukor
50 g sötét nádcukor
3 tojás
300 g finomliszt
1 zacskó sütőpor
2 adag rövid espresso
a kávés csokiszószhoz
1 ek vaj
100 ml tej
2 ek nescafé
200 g cukor
50 g étcsokoládé
A sütőt előmelegítetem 160 ºC-ra.
A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egyesével hozzáütöttem a tojásokat. A sütőporos lisztet fakanállal hozzákevertem, majd a kávét is hozzáadtam.
Sütőpapírral bélelt formába öntöttem a masszát és 55-60 perc alatt készre sütötem.
A mázhoz egy mélyebb lábasba mértem a vajat, a tejet a kávét és a cukrot. Az egészet felforraltam és kb 10 percig rotyogtattam kis lángon – időnként megkavarva. Végül elzártam a lángot és a felaprított csokoládét is belekevertem. Elsőre furcsa volt ez a eljárás, nem gondoltam volna, hogy krém lesz belőle, de a GoodFood receptében most sem csalódtam – tökéletes lett…
)
Ez a recept is tőle jött: kávé – vanília – narancs, az egyik kedvenc kombinációm ilyentájt, s így még a nemszeretem Metaxa is teljesen élvezhetővé vált.
)