Tag-Archive for » kelkáposzta «

Tavaszi étel őszi napokon….

sparga_ujkrumpli_koret

A múlt héten – a nagy sikerre való tekintettel  – kétszer is elkészült ez az étel. Nem egyértelmű, hogy egytálétel, vagy köret – bár nekem magában jobban ízlett, mivel így is elég sok íz van benne, amit élvezni lehet.

Tele van a tavasz ízeivel – újkrumpli, spárga, friss kelkáposzta – talán hamarosan az időjárás is észbekap és az évszaknak megfelelően viselkedik….

Újkrumplis-spárgás egytál (vagy köret)

1 kg újrumpli

kb. 125 g húsos szalonna (kolozsvári)

1 csomag spárga

egy fél fej kisebb kelkáposzta

1 nagy csokor petrezselyem

1 marék bazsalikom

pár levél menta

só, bors

A szalonnát apró kockákra vágtam és 2 ek olajon kisütöttem. A szalonnakockákat kiszedegettem a zsírból és egy tányérre félretettem.

A zsiradékos serpenyőbe dobtam a felkockázott újkrumplit, sóztam, borsoztam és fedő alatt félpuhára pároltam. Közben a spárgáka tmegpucoltam és kb. 2 centis darabokra vágtam, a kelkáposztát pedig felcsíkoztam.

A félig megpuhult krumplihoz adtam a spárgát és a kelkáposztát, összekevertem és visszatettem rá a fedőt. Ennek már nem kellett sok idő, mert azt akartam, hogy a kelkáposzta és a spárga is roppanós maradjon.

A végén rádobtam a felaprított zöldfűszereket, sóztam, borsoztam, majd a félretett szalonnakockákkal megszórtam.

Teljesen begőzöltem!

 

colcannonNe aggódjatok, csak elkapott a gőzölési/párolási láz és a lehetőségek, amit a Tefal VitaCuisine gépe nyújt. Gőzöltem már benne lazacot és zöldségeket, de roppant “egészséges” csokoládéfelfújtat (puddingot) is.

Régóta a listámon szerepel már az írek tradicionális ‘colcannon‘-ja, azaz (kel)káposztás krumplipüréje. És ha már a csíkokra vágott kelt úgyis a párolóban terveztem elkészíteni, gondoltam a krumplit is mellédobom. Legnagyobb meglepetésemre 25 perc alatt a krumpli is tökéletese puhára főtt/párolódott benne, már csak össze kellett az alkatrészeket keverni.

Persze ír étel lévén több babona is kapcsolódik ehhez a látszólag egyszerű ételhez.

Régen a hajadon lányok Mindenszentek estéjén  néhány kanál colcannont tettek a harisnyájukba, s a bejárati ajtó kilincsére akasztották. Aki először jött be azon az ajtón, az lett a jövendőbelijük. A dolog higiéniai vonzatáról most nem kívánnék szót ejteni….

A másik idevágó hagyomány szintén a férjkereséssel kapcsolatos: a falubéli hajadonoknak egy kupac káposztából bekötött szemmel kellett választani, s a káposzta gyökere adott némi támpontot a leendő férjjel kapcsolatban: mennyire tömzsi, hosszú, szőrös, stb. Itt némi erotikus felhangot is felfedezni vélek, de hát rossz az, aki rosszra gondol…

És itt még mindig nem ért véget a dolog: az elkészített colcannonbe egy gyűrűt rejtettek, s a szerencsés megtalálóról azt feltételezték, hogy nemsokára lakodalmat ülhet. Láthatjuk, hogy már sok évvel ezelőtt is igen nagy volt a szingli-állomány, s az ide tartozó emberek minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy e szerepből kitörjenek.

Úgyhogy ha valaki esetleg ilyen krumplis-káposztás-zoknis akcióra vágyik, íme a recept:

Ír colcannon

600 g krumpli, pucolva, kockázva

kb. 300 g kelkáposzta, csíkokra vágva

1,5 dl tejszín

50 g vaj

só, bors

szerecsendió

A pároló egyik kosarába a krumplikockákat tettem, a másikba pedig a felcsíkozott kelt. Az aljába vizet öntöttem, 25 percre beállítottam az órát és magára hagytam a gépet.

Mikor a csengő hírül adta a zöldségek elkészültét, kiszedtem a krumplit, áttörtem és ráöntöttem a tejszínt és a vajat. Összekevertem, majd a kelcsíkokat is beleforgattam, sóztam, borsoztam, csipet szerecsendióval ízesítettem.

Tálaláskor még vajkockákat szórtam a tetejére és gyönyörködtem, ahogy beleolvadt. Gyűrű most nem került bele, lévén nekünk nem aktuális a házasodás és még a gyerekeimet is zsenge korúnak tartom hozzá :-)