Nem akarok dicsekedni, de ez valami fenomenális. A dicsőség egyébként sem az enyém, hanem a Matt Lewis – Renato Poliafito párosé, akiknek a csodás BAKED című könyvet köszönhetjük.
Trüffelt gyártani nagyon egyszerű – kevés munkával hatalmas dicséreteket lehet bezsebelni. Ez a változat egy hajszállal munkásabb – de higgyétek el, amikor a vékony, roppanós csoki alatt megbúvó lágy krém szétolvad a szánkban….. Na az ilyen pillanatokért érdemes élni!
Az elkészítéshez nagyon hasznos dolog az egyszer használatos gumikesztyű – én a DM-ben vettem 100 darabosat, néhány száz forintért.
És ha már nekiugrunk, érdemes többféle ízesítést kipróbálni, én most mindjárt hármat is csináltam.
Mézes-kávés trüffel
125 g étcsokoládé
1,25 dl tejszín
2 ek méz
fél ek nescafé
Mandulás tejcsoki trüffel
125 g tejcsokoládé
1 dl tejszín
egy nagy marék pirított mandula, durvára darabolva
néhány csepp mandulakivonat
Málnás trüffel
125 g étcsokoládé
1 dl tejszín
¾ csésze málna (szitán áttörve, a magok nem kellenek)
fél ek méz
1 ek sótlan vaj
a temperált csokihoz
250 g étcsokoládé
a hempergetéshez
holland kakaópor
porcukor
őrölt mandula
Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A tejszínt az ízesítőkkel (méz+kávé, mandula+kivonat, málnavelő+méz) épphogy csak felforraltam és az apró darabokra tördelt csokoládéra öntöttem. Szilikon lapáttal addig kevergettem, míg a csokoládé elolvadt benne. letakarva ment a hűtőbe pihenni.
Mikor úgy éreztem, most talán van egy kis időm, amikor nagy eséllyel senki sem macerál (reménytelen ügy egyébként) elővettem a csokimasszákat és egy karalábévájó segítségével – meg persze a két tenyeremmel – helyre kis gombóckákat formáltam belőlük.
A gombócokat sütőpapírra téve visszaköltöztettem a hűtőbe.
Na és ekkor kezdtem el temperálni a bevonáshoz a étcsokoládét. Az apró darabokra vágott étcsoki egynegyedét gőz fölött megolvasztottam. Miután megolvadt, még 1-2 percig a forró gőz felett hagytam (elvileg 48 fokosnak kell lennie, akinek van hőmérője, mérje!), majd levéve róla belekevertem a maradék csokit. Ez ilyenkor lehűti – ami a temperálás fontos része. A szilikon keverőmet megint munkába fogva szorgosan kevertem, majd mikor az összes csoki elolvadt, visszatettem a gőz fölé. Néhány percig ott hagytam (itt olyan 32 fokra kell visszamelegíteni – azaz olyan kézmelegre).
Na és ekkor húztam fel a gumikesztyűt (az Uram gyanakodva nézte, mire készülök) és készítettem ki magam elé mindent: a temperált csokoládét, egy kiskanalat, az első adag csokigömböt, a bevonáshoz a kakaót, a cukrot és a mandulát, valamint tálcákat, amire a kész trüffeleket pakoltam.
A kiskanállal egy adag csokit a baltenyerembe téve a jobbal rápottyantottam egy gömböcöt, megforgattam a csokiba, majd ment a bevonóba. A málnásat kakaóporba, a kávésat porcukorba, a mandulásat mandulába hempergettem.
Ezt így folytattam amíg meg nem untam amíg el nem fogyott az agyag. A hideg ganache-on a temperált csoki egy vékony, épphogy roppanós réteget alkotott, és valami bitang finom!!!!
Jó gömböcölést mindenkinek!!!!!!
