Tag-Archive for » narancs «

Répatorta cupcake-nek álcázva

cupcake_repa

Volt már nálunk répatartó de persze jó gasztroblogger-szokás szerint ritkán veszem elő ugyanazt a receptet kétszer (mondjuk ez nem is igaz, csak a férjek terjesztik, igenis vannak jól bevált darabok…).

Az igazi ok a kipróbálásra inkább az volt, hogy megláttam a GoodFoodban ezt a képet, és szinte mindegy is volt, mi a recept, tudtam, hogy ezt akarom! Amúgy is imádom a sötét nádcukor lágy, karamelles ízét és állagát, biztos voltam benne, hogy finom lesz a répás sütivel is.

Másik apropó volt a karácsonyi bazár gimis muffin-pultja, ahol a citromos-kókuszos-habos csodamellett ezt is megvásárolhatták a látogatók. többeknek kellett hosszasan bizonygatnom, hogy de ez bizony répából készült :-)

Répatorta

300 g finomliszt

2,5 tk sütőpor

2 tk fahéj

100 g sötét, lágy nádcukor (muscovado)

100 g világos nádcukor

4 tojás

250 ml olaj (egy kis citromos olíva nagyon jót tesz neki)

1 narancs reszelt héja

200 g reszelt sárgarépa

150 g mandula, megpirítva

150 g mazsola

Krém

250 g Philadelphia sajtkrém

75 g vaj

2 ek sötét nádcukor (muscovado)

2 ek golden syrup

Első lépésként összekevertem a lisztet, a sütőport,  a fahéjat és a cukrokat.

A tojásokat kicsit felvertem az olajjal és a narancshéjjal ( néhány keverés elég, csak hogy homogén legyen) majd belekevertem a reszelt répát. Ezután mentek bele a szárazanyagok, végül a mazsola és a dió is.

Ebből az adagból lett 12 muffin és egy kb. 14 centis kisebb torta. Egészben ez egy 22 centis forma adagja.

A tésztát a muffinpapírokba adagoltam és 150ºC-on megsütöttem – olyan 25-30 perc kellett neki, de tűpróba sose árt! (Az egész tortára 1 óra 25 perc a sütési idő)

A krémhez a hozzávalókat gépi habverővel jól összekevertem, krémesítettem. Habzsákból a kihűlt muffinok tetejére nyomtam – persze lehet még fokozni a dolgot marcipánrépákkal, nyulakkal :-)

Egy kis retró – Jaffa fagyi

jaffa_fagylalt

Tavasz végén nagy bajban voltam a fagyikészítéssel – ilyenkor nem terem még semmi gyümölcs, ami alapanyagul szolgálhatna a gyerekek tejmentes sörbetjeihez. Készült egy banános kiwifagyi, de valami frissebb, savanykásabb ízre vágytam. Aztán eszembe jutott Axiremek ízkombinációja, ami lekvárként nagyon bevált.

Jelentem, fagyiként is megállja a helyét, és egészen meglepő módon egy az egyben olyan retro Jaffa szörp íze van, mint amilyet gyermekkoromban ízleltem utoljára. Egyébként tudja valaki, miért hívták egyáltalán Jaffának?

Szóval a fagyi alapja ugyan sárgarépa, de ez ugyanúgy rejtve marad a gyermeki szem elől, mint a lekvárnál.

Jaffa fagyi

500 g sárgarépa

2 citrom leve és héja

1 narancs leve és héja

300 g nádcukor

őrölt kardamom

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sárgarépát megpucoltam, felszeleteltem és puhára főztem – a végén hozzáadtam a cukrot is, hogy elolvadjon. Belereszeltem a héjakat, belefacsartam a gyümölcsök levét és  kardamommal, vaníliával ízesítettem.

Mikor lehűlt, ment a fagyigépbe, és már kész is!

Farsangi jelmez: a muffinnak öltözött müzli

muffin_muzli

Ti hogy álltok a muffinnal? Évekkel ezelőtt, még Stahl fénykorában engem is beszippantott, töltöttem le a recepteket ezerrel, az új konyhám egyik alapfelszerelése persze a muffinsütő lett. Villogtam, hogy tudom, mi az a papírkapszli és sorban próbáltam ki a recepteket. De bevallom, nem vált a kedvencemmé ez a fajta sütemény. Nem mondom, hogy egy banános-csokis, vagy egy tonkababos-sárgabarackos, esetleg egy kandírozott répával díszített nem esik jól néha, de én mégiscsak egy cheesecake-pite-cookie típusú lány vagyok.

Úgyhogy szegény muffinsütőim (igen, kettő is van) sokszor elhagyatva szomorkodnak a szekrényben. Ez a müzlis azonban gyors egymásután kétszer is elkészült – egyszer tejmentes változatban, kókusztejjel is, amit Makkával falatozgattunk el. A belegyömöszkölt lekvár miatt egyáltalán nem száraz, és a benne lévő teljeskiőrlésű liszt és müzli még a lelkiismeretünket is lecsendesíti, mikor a reggeli kávé mellé elfalatozunk néhányat egyet.

Müzlis muffin

100 g aszalt sárgabarack, apróra vágva

4 ek narancslé

2 tojás

140 ml tejföl (vagy kókusztej)

100 ml semleges ízű olaj

85 g nádcukor

150 g finomliszt

150 g teljeskiőrlésű liszt

2 tk sütőpor

csipet só

50 g ropogós müzli (mondjuk ilyen)

12 ek narancslekvár

a tetejére

50 g nádcukor

2 ek olaj

50 g ropogós müzli

A liszteket összekevertem a sütőporral, a cukorral és a sóval. A tojásokat kicsit felvertem, hozzátettem a kókusztejet/tejfölt, a narancsos sárgabarackot és az olajat is, majd a szárazanyagokat is beleforgattam.

A masszát a muffinformákba kanalaztam. Vizes hüvelykujammal mindegyikbe igyekeztem valamiféle mélyedést kreálni, amibe egy-egy kanál narancslekvár került.  A tetejére valókat kicsit összemorzsoltam és a muffinokra szórtam.

190 ºC-ra előmelegített sütőben 25-30 percig sütöttem.

Az alapreceptet a GoodFood 101 Torta és Sütemény című könyvében találtam.

Egy édes, egy sós: fűszeres diófélék

fuszeres_magok

Múltkoriban zaklatott  a Nagy valami fűszeres mogyoróval, ami állítólag nagyon finom. De mikor az orra alá dugtam az összetevőket leíró papírdarabot, mindjárt leolvadt az arcáról a mosoly. Abban viszont egyetértek, hogy időnként az embernek sürgősen valami sós rágcsát kell kerítenie, filmnézéshez, olvasáshoz vagy a netes barangoláshoz. Ehhez jó ötlet a fűszeres diófélék keveréke például – hihetetlen, mennyivel jobbak megpirítva – és jön még majd egy elképesztően egyszerű kréker is.

A fűszerezés persze szabadon változtatható, az enyémbe most rozmaring került – meglepő, mi? – mellé narancshéj és jófajta tengeri só. Nagygyerek tetszését is elnyerte, csak a diókat pöckölte módszeresen arrébb, amit viszont egyáltalán nem bántam, mert szerintem meg az volt a legfinomabb.

Fűszeres diófélék

5 bögrényi vegyes dióféle (nálam dió, törökmogyoró, kesudió és földimogyoró)

2 tk tengeri só (fleur de sel)

1 ek friss rozmaring, apróra vágva

2-3 ek olívaolaj

1 bionarancs reszelt héja

A dióféléket összekevertem, az olívával és a fűszerekkel alaposan összeforgattam, majd sütőpapíros tepsibe öntöttem.

Előmelegített sütőben 180ºC-on aranybarnára sütöttem.

Egyszerű, nem?

Citrom, narancs, kardamom, sárgarépa

sargarepa_dzsem

“Hideg van, szél fúj, jégeső ver,
az ég egy párás, téli ablak,
December apó vállán fenyővel
az utcákon szuszogva caplat.
Verítéke homlokára dermed,
mielőtt még alácsorogna.
Egy bögre forralt borra gondol,
s szép, ausztrál karácsonyokra.”

(Varró Dani)

Újabb gasztroajándék – is lehetne, ha nem ízlene annyira, hogy félő, senki sem fog belőle kapni. Vaktesztelésen (csukd be szemed-nyisd ki szád) a kamaszgyereknél is átment, nem ismerte fel az alattomosan, nagy mennyiségben belecsempészett sárgarépát.

Nálam most ez a csúcskedvenc – köszönet érte Axinak, aki fantasztikus chutney-kat gyárt!!!

Citromos-fűszeres sárgarépa jam

500 g sárgarépa, apró kockákra vágva

2 citrom leve és héja

2 citrom és egy narancs kifacsart leve (itt a héjak kandírozásra kerültek)

néhány csepp narancsolaj

1 ek fekete kardamommag

egy vaníliarúd (a kikapart rudakat mindig elrakom, ezekből dobtam bele egyet)

500 g cukor

1 zacskó zselésítő (pektin)

A répakockákat puhára főztem és leturmixoltam – lehet teljesen simára, vagy kicsit darabosabbra, ez ízlésfüggő. Összekevertem a cukorral, a citrom-, és narancslével, a citromhéjat is belereszeltem, a narancsolajat belecsöpögtettem  és a vaníliát is beledobtam.

Néhány perc forralás után ment bele a zselésítő és a kardamommagok, ezzel már csak egy picit főztem, majd azon forrón tiszta üvegekbe töltöttem és szárízdunsztba (pokrócok közé) raktam.

Túlélés és visszatérés – rozmaringos narancsos torta

narancs_rozmaring_sutemeny

“de nem suttogom, elkántálom
megkóstolom, megkínálom
keveredek, belehabarodom
belefeledkezem, vele utazom”
Quimby

Az elmúlt heti nagy csönd oka igen prózai: végigsöpört családunkon az a bizonyos vírus. Mindenki szerencsésen túlélte, csak épp már nekem nem jutott senki, aki ápoljon – így jár, aki utoljára marad.

Kár, hogy idejekorán nem olvastam Váncsa István idevágó cikkét, mennyivel kellemesebb lett volna ez a gyógymód, mint az ügyeletes éjszakai injekciója….

Gasztrotéren persze semmi maradandót nem alkottam, többnyire melegszendvicset (vagy hideget), tésztát, hasonló izgalmakat ettünk. Ma azonban már kitört bennem az alkotási vágy s különben sem nézhettem tovább hogy a legújabb gyönyörű szakácskönyvem kihasználatlanul, parlagon hever.

Narancs, citrom és rozmaring adják a torta zamatos ízét – s a gyümölcsöknek nemcsak a leve, vagy a héja van benne, hanem teljes egészükben a torta részévé váltak (érdemes emiatt bio változatot használni). A sütemény másik különlegessége, hogy liszt helyett csak finomra őrölt kukoricadara (polenta) és mandula van benne – így a gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Titkon remélem, hogy sikerül léc alatt becsúsznom nemisbéka karácsonyi kiírására – ha a narancsot és a citromot előre megfőzzük, a torta összeállítása és sütése épp egy órát vesz igénybe.

Narancsos-citromos-rozmaringos torta

1 citrom és 1 narancs, bő vízben, egészben puhára főzve

6 tojás

250 g cukor

125 g őrölt mandula

125 g polenta (kukoricadara)

2 ek apróra vágott rozmaringlevél

1 ek sütőpor

a tetejére

400 ml frissen facsart narancslé

200 ml méz

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra. Egy kapcsos tortaformát (26 cm átmérőjűt, de igaziból egy 24 centis lenne tökéletes) kivajaztam, az alját sütőpapírral béleltem.

A puhára főtt narancsot és citromot félbevágtam, kiszedegettem a magjait és merülőmixerrel az egészet puhára turmixoltam.

A tojásokat és a cukrot egy tálba tettem, majd robotgéppel habosra-keményre vertem. Óvatosan belekevertem a gyümölcspürét, a polentát, a mandulát, a rozmaringot és a sütőport. Az előkészített tortaformába öntöttem a tésztát és a meleg sütőben 45 percig sütöttem.

Közben a narancslét és a mézet lassú tűzön sziruposra beforraltam, majd hűlni hagytam.

A megsült tésztát kicsit hűlni hagytam, majd lepattintottam róla a karimát, tányérra raktam, több helyen megszúrkáltam és rálocsoltam a szirupot.

Tálaláskor tejszínt és a maradék szirupot kínálhatjuk hozzá.

forrás: 90 years of KitchenAid – The Cookbook

A héten ezt sokszor meghallgattam, mikor a már gyógyult gyerekeim addig ugráltak a még betegeskedő idegeimen, hogy nem bírtam tovább.

 

 

 

Re: Barbara

rebarbara_narancs_sutemeny

Nem múlik el a világ,
csak a lebbenő virág.

 Gubótündér lesz a mák,

főkötőt terem az ág.

(Kiss Anna)

Idén nem láttam túl sok rebarbarát a piacon – bár bevallom a házimunka ezen részét Férj végzi. Minden szombaton hősiesen felkel, és egyik kezében az általam gondosan összeállított listával, másik kezében a kosárral elindul a piacra. Még az sem tántorítja el, ha előző este a szomszéd bloggerináéknálk több üveg bor csúszott le – sőt képes orvul 30 kiló paradicsommal hazaállítani.

Szerencsére apósomék mióta vidékre költöztek, nagyüzemben kertészkednek, s többek közt rebarbarát is ültettek. Azt nem tudom, ők vajon szeretik-e, de nekem mindig hoz egy köteggel – s bevallom jobban örülök neki, mint egy csokor virágnak.

rebarbara-narancs kombináció már többször bevált, bár azóta a rózsavizes változatletaszította a trónról. Most a kettőt ötvözve készült el ez a puha, szaftos és egyszerű sütemény

Rebarbarás-narancsos torta

350 g rebarbara, megtisztítva, feldarabolva

egy narancs reszelt héja és leve

pár csepp rózsavíz

200 g nádcukor

140 g puha vaj

2 tojás

1 tk foszfátmentes sütőpor

180 g liszt

a tetejére:

25 g olvasztott vaj

25 g nádcukor

50 g darált mogyoró (eredetileg szeletelt mandula)

A rebarbarát összekevertem 50 g cukorral, a narancslével, a narancshéjjal és pár csepp rózsavízzel. Egyet forraltam rajta – ne puhuljon meg nagyon, de azért nyers se marajon.

A sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és alaposan kivajaztam egy mélyebb piteformát. A maradék cukrot krémesre kevertem a vajjal, majd egyenként a tojásokat is beledolgoztam. A lisztet a sütőporral kanalanként a tojásos masszához adtam és jól elkevertem (ha túl sűrűnek találnátok, a rebarbara alól lehet hozzátenni kis folyadékot).

A tésztát a formába simítottam és rászórtam a lecsöpögtetett gyümölcsöt. 25 percig sütöttem. Közben a tetejére valókat összekevertem és a 25 perc elteltével a süteményre morzsoltam. Így még visszatoltam a süőbe olyan 15-20 percre, de a hőfokot már levettem 160 ºC-ra.

forrás: 101 torta és sütemény (GoodFood)

Category: desszert  Tags: ,  Leave a Comment