Már megint egy paleo süti 🙂 Tesókám szülinapjára készült, a szokásos epres helyett. És az első (már az ilyen “mentes” édességek közül) amire Férj is azt mondta, hogy finom! Ízvilágában teljesen az Esterházy tortát idézi, bár a rétegek hogy úgymondjam teljesen összesimultak 🙂 Nem igazán lehetett látni a gondosan lerétegezett krémet és lapokat.

De ez legyen a legnagyobb baj, nem?

Diós-vaníliás-almás torta (cukor-, glutén-, és tejmentes)

a tésztához

8 tojásfehérje

220 g finomra darált mandula

220 g finomra darált dió

220 g nyírfacukor

1,5 kk fahéj

a krémhez

8 tojássárgája

egy doboz kókusztej (400 grammos)

1 ek kukoricakeményítő

1 ek útifűmaghéj

60 g nyírfacukor

vanília

középre:

3 nagy alma

2-3 ek nyírfacukor

kicsi fahéj, vanília, citrom

Én két részletben sütöttem meg a tésztát (2-2 lapot), persze akinek esetleg légkeveréssel befér egyszerre mind a négy, csinálja úgy, sokkal időtakarékosabb.

A tojásfehérjéket egy csipet sóval félkeményre vertem, majd kanalanként adagolva a nyírfacukrot, keményre habosítottam. Fakanállal belekevertem a dió-mandula keveréket és a fahéjat is.

4 tepsibe sütőpapírt tettem, 22 cm átmérőjű kört rajzoltam rá és a tésztát egyenletesen eloszlattam a körökben.

180 ºC-on, kb. 15 percig sült.

A krémhez a kókusztejet megmelegítettem, a tojássárgákat a nyírfacukorral és a keményítővel kikevertem, majd a meleg tejet óvatosan  beleöntöttem. Kis lángon (óvatosak gőz felett!) sűrű krémet főztem, s a végén (biztos-ami-biztos alapon) az útifűmaghéjat is hozzáadtam, nehogy túl folyós maradjon.

Az almát lereszeltem, a levét kicsavartam, pici kókuszolajon megpároltam, a fűszerekkel és a cukorral ízesítettem.

A torta összeállítása: alulra egy lap került, rá a sárga krém fele, majd lap, rá az alma, megint lap, a krém másik fele, végül az utolsó lap.

A külcsínen még bizonyára lehetne javítani, de ízre nagyon bejövősre sikeredett.