Tag-Archive for » paradicsom «

Salmorejo – hideg andalúz paradicsomleves

paradicsomleves_andaluz

Bevallom, többször próbálkoztam már a gazpachóval, de úgy igazán sosem fogott meg. Talán túl sok benne az íz, nemtudom. Viszont ez a teljesen egyszerű, szinte csak paradicsomból, kenyérből és fokhagymából álló leves azonnal levett a lábamról. Azon a bizonyos andalúz főzőkurzuson is kitértek rá, amire én sajnos nem tudtam elmenni, de szerencsére előző nap a sajtótájékoztatón megkóstolhattam.

Aztán megérkezett végre a nyár is, és itt volt Millie [2] és a Dubaiból hazalátogató SajtkukacOrsi [3] – ilyen prominens társaságnak muszáj volt prezentálni valamit ami gyors és a nagy melegben is jólesik  🙂

Hihetetlenül krémes, sűrű és ízes, első kóstolásra valami sokkal bonyolultabb dologra számítottam, de igazából tényleg pofonegyszerű.

Salmorejo – hideg andalúz paradicsomleves

5-6 közepes paradicsom

4 szelet fehér kenyér (maradék, állott kenyér kitűnő a célra)

1 gerezd fokhagyma

0,5 dl jó minőségű olívaolaj

1 ek sherry ecet /vagy balzsamecet, ha csak az van otthon :-)/

A paradicsomokat leforráztam, meghámoztam, és a magjaikat is kikapargattam. A magokat szűrőbe raktam, mert a lecsepegtetett lé jól jött a levesbe (a magokra nem lesz szükség) A paradicsomhúst kisebb darabokra téptem/vágtam, megsóztam és a lecsöpögő lével, meg a kenyérszeletek kiszedegetett belsejével összekevertem.

10-20 perc pihenő után beledobtam egy gerezd fokhagymát, majd merülőmixerrel krémesre turmixoltam. A végén ment bele az olaj és az ecet is, ezzel is simára kevertem és hűtőben jól behűtöttem.

A hagyomány apróra vágott főtt tojást követel hozzá, de friss bazsalikomlevelekkel, és ropogósra sütött sonkával is kitűnő.

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2011/08/paradicsomleves_andaluz.jpg
[2] http://pakosztos.blogspot.com/
[3] http://egysajtkukacdubaiban.wordpress.com/

Nagy találkozás az édesköménnyel

edeskomeny_salata

Igen, bevallom, édesköményt még nem ettem. Itt vidéken ritkán van, meg volt is bennem egyfajta előítélet a nevéből adódóan – mert ugye a köménymag nálam szinte az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó megenni. Jó, tudom, ehhez annak semmi köze, de akkor is.

De  alapvetően azért elég vállalkozó kedvű vagyok  – múlt héten ugye az osztriga is megvolt – mi ehhez képest egy kis édeskömény. Ebben a salátában pazarul teljesített, a főszerepet azonban vicces módon mégsem az édeskömény kapta, hanem az olívaolajos kenyérdarabkák. Be kell valljam, súlyosan addiktív lettem Giuseppe olajától – elképesztő, hogy hogyan lehet egy olívaolajnak paradicsom és bazsalikomíze. Ha nem találnám túlzónak, simán el is iszogatnám, így csak a kenyérdarabokat tunkolom bele szorgalmasan. S közben jókat mosolygok a 10 évvel ezelőtti énemen, aki undorítónak találta az olívaolajas kenyeret – persze, mert ahhoz ilyen olívaolaj kell, hogy élvezni lehessen. Mellesleg jegyzem csak meg, hogy készült a minap belőle egy klassz kis keksz is, némi száraz szamorodni is csatlakozott mellé, nagyon jó lett :)

Nyári édesköményes saláta

1 fej édeskömény

egy csomag újhagyma

250 g koktélparadicsom

2-3 nagy marék zsenge zöldborsó

egy kupac rukkola

1-1 marék friss menta és bazsalikom

2-3 szelet maradék kenyér

jófajta olívaolaj

a vinaigrette-hez

90 ml olívaolaj

30 ml muskotályos borecet

kevés citromlé

A kenyeret darabokra tépkedtem, sütőben ropogósra sütöttem, majd bőségesen megöntöztem olívaolajjal (3-4 ek).

Az édesköményt és az újhagymát nagyon vékony szeletekre vágtam, a paradicsomokat félbevágtam, a rukkolát megmostam és alaposan lecsepegtettem.

Egy kisebb befőttesüvegbe öntöttem az olajat, a borecetet és a citromot, sóztam, borsot őröltem rá, majd jó alaposan összeráztam.

Egy nagy tálban összekevertem a zöldségeket, a mentát, a bazsalikomot, a kenyérkockákat és a vinaigrette-tel összeforgattam.

Egy kis vegaság – paradicsomos vöröslencseragu tésztával

voroslencse_ragu

Teljesen jó kis húsmentes ebéd volt, bár ebből az adagból mi heten ettünk és még így is megmaradt vagy az egyharmada – legközelebb fele ennyi lencséből csinálnám. A paradicsom mennyiségén is változtattam, nekem nagyon száraznak tűnt, ezért került még bele a nyáron gondosan bespájzolt házi paradicsomléből is.

Utána megnyugodva áll fel az ember az ebédlőasztaltól, hogy megint milyen egészségesen étkezett – leszámítva a gyerekeimet, akik kijelentetik, hogy jobban tenném, ha visszatérnék a hagyományos, húsos változathoz. Mostanság erőteljesen rájuk tört a hagyománytisztelet és hetekig ellennének rántott hússal és pörkölttel. Persze lazításképpen azért kis kékszeművel időnként összedobunk egy macaront :-)

Paradicsomos vöröslencseragu

2 fej hagyma

olívaolaj

3 répa

3 zellerszál

3-4 gerezd fokhagyma

500 g vöröslencse

2x400g hámozott, darabolt paradicsom

2-3 ek paradicsomsűrítmény

5-6 dl paradicsomlé

oreganó, kakukkfű, bazsalikom ízlés szerint

2 babérlevél

1 liter zöldségalaplé/víz

AZ olajon megpirítottam a hagymákat, rádobtam az apróra vágott zöldségféléket és néhány percig pároltam. Belekevertem a lencsét és a paradicsomokat, felöntöttem az alaplével és fűszereztem. 30-40 perc alatt puhára főtt – közben kevergettem, a folyadékot igazítottam.

Alá spagetti, fölé parmezán került.

GoodFood 2011 March

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal

csicseriborso_recept

Íme az első recept az elkóborolt báránytól … 3 hónapja érkeztem meg Dubaiba és szinte az első napokban elkezdtem főzni, de sem a durván elsózott krumplipüré, sem a villanytűzhely lapján átmelegített, zöldséggel és sajttal töltött arab kenyér nem sorolható a ”blogravaló” kategóriába. A konyhám felszereltsége még mindig a nullával egyenértékű, de már tudom hol szerezzem be a hiányzó darabokat. Saját megrögzöttségemnek és ragaszkodásomnak köszönhetem csak, hogy a poggyászom harmada kapcsolatban volt a konyhával, úgy mint zöldséghámozó, új fakanalak, Tupperware tárolók, a késeim az élezőjükkel és egy teatojás, amit úgy besuvasztottam a bőröndömbe, hogy csak napokkal később leltem rá. Szakácskönyv is jött velem, bár azóta már itt is oszlopos vásárlója lettem néhány könyvesboltnak.

Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem eddigi ittlétem során a vásárlás tekintetében is. Épp tegnap ecseteltem a szüleimnek, hogy olyan dolgokat nem találok itt, amikről nem is feltételeztem, hogy problémát okozhatnak. Ilyen a sóska (se friss, se mirelit nincs), a savanyú káposzta (veszélyben a karácsonyi töltött káposzta), a kovászolni való uborka (kipróbáltam mással, de nem lett az igazi, hiába érlelődött cca. 45 fokban), a tv paprika (még nem ettem itt lecsót, ez nagyon fájó pont) és a csirkefarhát is ismeretlen fogalom, pedig micsoda húsleveseket főznék belőle. Ugyanakkor kilóra kapni az okrát, frissen áll a polcon a rambután, a licsi. Az alapanyagok bárhonnan érkezhetnek, a paradicsom holland, az alma chilei, a marhahús ausztrál. Úgy kell vadászni a helyi termékeket, például a dinnyét és a papayát Iránból, mert az az “igazi”. Ez eléggé megnehezíti az ember életét, főleg az enyémet, akit érdekel honnan van amit megfőzök. A vizet – természetesen – palackozva vesszük, de fogmosáshoz nyugodtan használható. Én az első napon véletlenül beleittam, de semmi bajom nem lett. Tulajdonképp tisztított, sótalanított tengervíz. A komolyabb gondot a hőfoka jelenti, mert nem folyik hideg víz a csapból, maximum kézmeleg. Talán ha jobban lehűl az idő, majd akkor, de egyelőre mikor öblítés után kiveszem a mosógépből a frissen mosott ruhákat, melegek.

A főzésre visszatérve, mostmár egy ideje én látom el a csapatot ebéddel a hét 3-4 napján. Eddig a jól bevált kedvencek vagy épp a rég nem evett magyaros fogások voltak napirenden, mostantól viszont jön a kísérletezés időszaka. Szerencsére igen befogadó a társaság, nem válogatnak, én pedig nem megyek túl messzire. Azokon a napokon pedig amikor rendelünk, én mindig a szomszédságunkban lévő indiai éttermet preferálom, ugyanis valami elképesztő finom és még annál is fűszeresebb fogásokat kínálnak. Annyit fűznék csupán hozzá, hogy ha eddig nem szerettem volna az indiai ételeket, most biztos a rabjává válnék.

Most pedig jöjjön a recept, ami a GoodFood honlapjáról származik és egycsapásra elbűvölt mindenkit, pedig igen egyszerű és gyors fogás. Sajnálatomra nincs olyan hely, ahol angol GoodFood-ot árulnak, pedig aki ismer tudja, hogy alaposan utánajárok annak, ami érdekel, mégsem jártam sikerrel. Azonban kárpótoltam magam Nigella új, Kitchen című könyvével és GoodFoodból van helyi (Middle East) és ausztrál változat is – nem túl jó egyik sem. Ez a recept igazi szekrényből és hűtőből előkapós alapanyagokat tartalmaz, ami nagyon jól jön egy rohanós napon, s ugyancsak mikor valami finomat szeretnénk enni.

Csicseriborsó spenóttal és paradicsommal (5 kiadós adag)

1 lilahagyma, felaprítva

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

1/2 ujjnyi gyömbér vagy 2 tk őrölt

1 chili, felaprítva

1 1/2 tk kurkuma

2 tk garam masala

2 tk őrölt római kömény

4 paradicsom, felkockázva

2 tk paradicsompüré

2 konzerv csicseriborsó vagy 40 dkg száraz (beáztatva 24 órával előbb)

25 dkg mirelit spenót vagy 4 nagy marék friss

2,5 dl kókusztej

1 ek olaj

só, frissen őrölt bors vagy fehérbors is lehet

1-2 tk nádcukor (ha szükséges, ez függ a paradicsomtól is)

A hagymát és a fokhagymát a felhevített olajon megdinsztelem, közben rádobom a paradicsomot is. Mikor már összeesett, befűszerezem a sóval, borssal, kurkumával, római köménnyel, garam masalával, a chilivel és a gyömbérrel, majd hozzáadom a paradicsompürét. Egy pár percet főzöm együtt az alapot, majd hozzádobom a csicseriborsót és adok nekik újabb pár percet, majd végül itt jön a spenót, ha mirelit. Ha friss, akkor a csicseriborsóval együtt adom az ételhez. Újabb pár percet adok nekik, majd megkóstolom, belekeverem a kókusztejet és ekkor adom hozzá a cukrot, ha szükséges és igazítok az ízeken. Én elég sokat “igazítottam”, mert majdnem megdupláztam a fűszerek egy részét az eredeti recepthez képest. Persze az anyaghányadon is változtattam, mert kevésnek tűnt – igazam is volt. Végül kihűlve dobozba tettem és ezt ettük ebédre másnap, pirított arab laposkenyérrel – a pita tökéletesen megfelel erre a célra.

O.

Muszaka – mindenki másképp csinálja, én most éppen Gordon Ramsay nyomában

Szóval Gordon Ramsay-é az eredeti recept, ami főleg azért tetszett, mert Cheddar is van benne. Tudom, az autentikus görögök most erősen felszisszennek, de annyi baj legyen. Ha már Sajtkukac a nevem, igenis Cheddarral eszem a muszakát!

A másik, ami tetszett, az a paradicsomos szósz fűszerezése volt – fahéjjal és szegfűborssal bolondította meg az ízeket.

Azonban a két padlizsánt az egy kiló darált húshoz igencsak kevésnek találtam, úgyhogy 4 közepes padlizsánt használtam, és igazából még akár többet is elbírt volna – mondjuk a család erősen húsevő fele imáiba foglalta G.R. nevét.  A bárányhúst mangalicára cseréltem tehát, a hús/zöldség arányon picit módosítottam, a padlizsánszeleteket serpenyő helyett a sütőben sütöttem (szerintem így lényegesen kevésbé lesz olajos, nehéz a végeredmény). Ja, és este jutott eszembe (miután már mindet megettük), hogy a 2 tojás bizony kimaradt belőle. tehát igazából különösen nem is hiányzott bele :-)

Muszaka

3-4 ek olívaolaj

3 fej vöröshagyma, felkockázva

4 gerezd fokhagyma, apróra vágva

750 g darált mangalicacomb

só, bors

200 ml vörösbor

4 paradicsom

kb. 3-4 dl sűrű paradicsomlé

egy ujjnyi fahéjrúd

1/2 tk őrölt szegfűbors

oregánó, bazsalikom ízlés szerint

4 közepes padlizsán

a sajtszószhoz:

75 g vaj

75 g liszt

600 ml tej

150 g cheddar sajt (vagy más érett, karakteres ízű sajt), reszelve

(2 tojás – nekem véletlenül kimaradt, de nem volt tragédia)

A padlizsánokat ujjnyi szeletekre vágtam, megkentem őket olívaolajjal, és tepsire fektetve betoltam őket a sütőbe. Kb. 30-40 perc alatt puhára sültek.

Közben az olívaolajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, ment rá a darált hús, amit jó alaposan átforgattam. Amint mindenütt kifehéredett, ráöntöttem a vörösbort. Kicsit nagyobb lángra véve a folyadékot kb. harmadára visszaredukáltam (csak egészen kevés, szirupos lé maradt alatta).  Ekkor hozzákevertem a paradicsomokat,ca paradicsomlét, a fahéjat és a szegfűborsot. Sóztam, borsoztam és olyan 35-0 perc alatt ezt is puhár főztem.

Már csak a sajtos besamel volt hátra. A vajat megforrósítottam, a lisztet hozáadtam, és 1-2 percig kevergetve pirítottam. Szép lassan felöntöttem a tejjel és kis lángon sűrű mártást főztem belőle. Végül hozzáadtam a reszelt sajtot, sózta, borsoztam (és a tojásokat is beleütöttem volna, ha nem felejtem el….)

Már csak a rétegezés volt hátra: alulra a padlizsánszeletek egyharmada került, rá a húsos szósz fele (a fahéjdarabokat gondosan kibányásztam belőle, nem lett volna túl jó ráharapni), majd a sajtmártás egyharmada. Padlizsán, húsosszósz, besamel, padlizsán, besamel volt a sorminta vége.

Előmelegített sütőben (180 ºC) 35-40 percig sütöttem.

Quiche Lorraine – kis paradicsom

quiche_lorraine

Rájöttem, hogy nagyon szeretem ezeket a piteformában sült dolgokat. Lehet édes, sós, mindegy. Jól variálható, gyors, praktikus, s akár még tízóraira is elszállítható.

Mikor a múlt héten hozott Férj ezekből az imádnivaló pici paradicsomokból, rögtön megjelent előttem, hogy egy ilyen tejszínes-szalonnás lepénybe fogom őket dobálni. Persze ki kellett várnom a soromat, mire sikerült a gyerekbanda elől egy maréknyit eldugdosnom a hűtő hátuljába. Így megy ez – mindig nagyobb vonzereje van annak, amit kifejezetten valami céllal veszek….

Szóval kutatómunkaként A Francia Konyha című könyvet lapoztam, s végül az ebben található receptet használtam fel – de igazán csak ihletadóként, mert mind a tészta, mind a töltelék apró változtatásokon ment át. A tésztához a már jól bevált kukoricadarás alapot használtam, és a töltelék arányain is változtattam – s persze díszítőelemként a mini-paradicsomok is belekerültek.

Quiche Lorraine

egy adag omlós tészta

a töltelékhez:

2 dl tejszín

3 tojás

200 g húsos szalonna

egy marék apró koktélparadicsom

só, bors

A szalonnát kisebb kockákra vágtam és pici olajon ropogósra sütöttem.

A tejszínt összekevertem a tojással, sóztam, borsoztam (finoman, mert a szalonna is többnyire elég sós) majd a ropogós szalonnakockákat is belekevertem.

A tésztát piteformába nyújtottam, ráöntöttem a tölteléket, beledobáltam a paradicsomokat, majd előmelegített sütőben (180ºC) 35 percig sütöttem. Ekkor visszavettem  a hőfokot 165ºC-ra és még 20 percig így hagytam a sütőben.

Print

Sült piros paradicsom

paradicsomszosz_sult

Sajnos a paradicsomtermésünk nem lett olyan, mint ahogy az vártuk a nyár elején. Férj odaadó gondoskodása ellenére is elkapta a töveket valami vész, és száron elrohadtak.

Szerencsére a koktélparadicsom (a piros és a sárga is) bőven ellátott minket egész nyáron. A nagyobbakból pedig kipróbáltam végre a sütőben sült paradicsomszószt, amiből néhány üveggel a kamrapolcra is került. Hihetetlen, milyen más íze van a sült zöldségeknek/gyümölcsöknek! Annyira finom, zamatos lett – és kis munkával (na jó, egy erős paszírozó azért kell hozzá…) kiválthatjuk a bolti tésztaszószokat!

(A Sült Zöld Paradicsom (by Fannie Flagg) pedig egy remek könyv, olvassátok el!!)

Sült paradicsomszósz

2 kg paradicsom

3 fej hagyma

4 fokhagymagerezd

1 tk só

1 tk nádcukor

½ tk frissen őrölt feketebors

50 ml olívaolaj

egy marék tetszőleges friss zöldfűszer (nálam bazsalikom és rozmaring)

A paradicsomokat elfeleztem – elnegyedeltem és vágott felükkel felfelé egy nagy tepsibe rakosgattam.

Rászórtam a nagyobb gerezdekre vágott hagymát, a vékonyan felszeletelt fokhagymát, a zöldfűszereket, sót, borsot, cukrot. Meglocsoltam az olívaolajjal, majd az előmelegített sütőben (180ºC) úgy egy-másfél órát sütöttem.

Miután picit kihűlt, géppel átpaszíroztam és forralás után tiszta üvegekbe töltöttem. Alaposan bebugyolálva kidunsztoltam őket, úgy mentek a kamrapolcra.

forrás: The River Cottage Handbook: Preserves