Tag-Archive for » rozmaring «

Fokhagymás-rozmaringos bárány – nemcsak Húsvétra

rozmaringos_baranycomb

Az első húsvéti báránysültem. Nem mondom, izgultam rendesen, mert a barátaink szokásos évi kemencében sült marokkói báránycombja magasra tette a lécet. Na de lehetetlent nem ismerünk, viszont ízesítésben most a gyerekbarát fokhagymás-rozmaringos páros lett a befutó – a közönség hálás volt, még a legkisebb is kétszer szedett.

(Megjegyzem, a kétkilós csontos comb egy ebédre úgy elfogyott ötünkre, hogy másnap már épp csak néhány falatot tudtunk lefarigcsálni a csontról.)

Fokhagymás-rozmaringos báránysült, tepsiben sült krumplival és ribizlis mártással.

1 db báránycomb (2kg)

4-5 ág friss rozmaring

3-4 nagy gerezd fokhagyma, gyufaszálnyi csíkokra vágva

só, bors

250 ml alaplé

kb. 1,5 kg krumpli, pucolva, hajszálvékony szeletekre vágva

olívaolaj

a mártáshoz:

50 g vaj

1 fej lilahagyma

1 ek liszt

250 ml vörösbor

500 ml alaplé

2-3 ek ribizlilekvár

A sütőt előmelegítettem 220 ºC-ra.

A báránycombról jó alaposan leszedegettem, levágtam a faggyúmaradványokat – igazából ettől féltem legjobban, nehogy valakit elriasszon a „birkaíz”. szerencsére semmi ilyesmi nem történt.

Egy keskeny,hegyes csontozókéssel apró, de mély lyukakat ejtettem a húson és mindegyikbe egy-egy fokhagymacsíkot és 1-2 rozmaringágat gyömöszöltem. AZ egész húst alaposan bedörzsöltem sóval és frissen őrölt borssal.

A vékonyra metélt krumplit összeforgattam 3-4 evőkanálnyi olívaolajjal és bőven sóval, nagy lapos tepsire terítettem, ráhelyeztem a báránycombot, leöntöötem az alaplével és a forró sütőbe toltam. 20 perc múlva visszavettem 180 ºC-ra, s így sütöttem még kb. 1 óra 20 percet. Ekkor a combot kivettem egy másik tepsibe, letakartam, hogy pihenjen, a krumplit visszatoltam a sütőbe 210 ºC-on, grill üzemmódba, hogy jó sok ropogós, barna darab legyen, nálunk ugyanis mindenki azt szereti 🙂

 

Amíg a husi sült, a mártás is elkészült: A vajon megpirítottam a felkockázott hagymát, felöntöttem a borral és a felére visszaforraltam. majd ment bele az alaplé, s ezzel is addig forraltam, míg kb. a felel lett a folyadék. Ekkor besűrítettem egy evőkanálnyi liszttel, hozzáadtam a lekvárt, egyet rottyantottam rajta és kész is volt.

Az április Olive címlapja mentén 🙂

 

Rozmaringos-almás sütemény Nigellától

almas_rozmaringos_suti

Nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó rozmaringos receptem (szépen nő ugyanis a cserépben, csodák csodájára már egy hónapja sikerül életben tartanom) de most egy időre takarékra raktam magam ezügyben.

Őszintén szólva ez olyan első-látásra-szerelem volt, amint megláttam, tudtam, hogy el kell készítenem. Gyönyörű, ahogy a rozmaringág belesül a tésztába.

A sütemény eredeti neve (Remembrance cake) arra utal vissza, hogy a rozmaringot  az emlékezés szimbólumaként tartják számon, régen sokszor dobtak a gyászolók rozmaringágacskákat a sírba.  Érdekes, hogy a hűség jelképe is, felénk a vőlegény kabátja hatókájába került a menyegzőn.

Almás-rozmaringos sütemény

az almapéphez

1 alma

1 ágacska rozmaring

1 ek cukor

1 tk vaj

1/2 citrom leve és reszelt héja

a tésztához

225 g vaj

150 g cukor

3 tojás

300 g liszt

2 ek sütőpor

Az almát meghámoztam, felkockáztam és a rozmaringgal, cukorral, vajjal és a citromhéjjal és lével együtt puhára főztem (esetleg egy pici víz mehet bele, ha nem enged elég levet). Félrehúzva hűlni hagytam.

A rozmaringágat kihalásztam belőle és simára turmixoltam.

A sütőt előmelegítettem 170ºC-ra és a vekniformámba beleszabtam egy sütőpapírt.

A tojásokat kicsit felvertem, hozzákevertem gyorsan a többi hozzávalót is, az almapempővel együtt – nem szabad túlkeverni, csak egyszerűen homogén masszává kavarni.

Az előkészített formába simítottam a tésztát, megszórtam a félretett evőkanálnyi cukorral és a tetejére fektettem a hosszabbik rozmaringágat. Kb. 50 percig sütöttem (tűpróba mindenképpen szükséges!) majd a formában hagytam kihűlni.

rozmaringos sárgabaracklekvárommal lett volna tökéletes, ha lett volna még belőle :-)

Nigella Lawson receptje

Hej rozmaring, rozmaring….

rozmaringos_kreker

Folytatódik a rozmaring-őrület. Persze ez a tészta olyannyira joker-szerű, hogy szinte bármilyen ízesítést elbír. Néhány perc munkával van egy nagy tál sós ropogtatnivalónk, ami még csak nyomokban sem tartalmaz ízfokozókat, és egyéb természetellenes agyagokat.

200 g liszt

1 tk só

pici cukor

2 ek finomra vágott rozmaring

2 ek olívaolaj

hideg víz (kb. 1 dl)

A lisztet, sót, rozmaringot összekevertem, hozzáadtam az olajat és annyi hideg vízzel amennyit felvett, rugalmas tésztát gyúrtam. Ne legyen túl ragacsos, de azért álljon össze állagra olyan lesz mint amikor friss tojásos tésztát csinálunk.

Mikor összeállt négyfelé szedtem, és téglalap alakúra formáztam.  Tésztagyártó gépen kellő vékonyságúra nyújtottam – ez nekem a 6-os fokozat volt. A vékony lapokat kisebb négyzetekre – illetve ami éppen sikerült – vágtam és sütőpapírra rakosgattam.

Közben előmelegítettem a sütőt a sütőlapokkal együtt 220ºC-ra,

A tésztákat a sütőpapírral együtt a forró tepsibe ügyeskedtem és két menetben néhány perc alatt készre sütöttem. Nem érdemes messzire menni a sütőtől mert hamar odaég :-)

A receptet itt találtam.

A férj kiegészítése:

A Kedvesem megbízott, hogy találjak ki valami címet ehhez a bejegyzéshez. Mint ahogyan az látszik, nálunk most a rozmaring került a slágerlisták élére.

Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogyan a fagyok elmúltával nekiesünk a tujáknak és a virágoknak, hogy a helyükre rozmaring kerüljön. :-)

Na de visszatérve a slágerlistához. Ismerek egy népdalt, amelytől ez a poszt a címet kölcsönözte. Gondoltam beillesztek egy Youtube videót, ha már egyszer úgyis utalok rá. A böngészés közepette akadtam rá ezekre a srácokra, akik egy “picit” eljátszadoztak ezzel a dallal. Bevallom engem ámulatba ejtettek.

Remélem, hogy rövid időn belül lesz szerencsénk megnézni őket élőben is.

Egy édes, egy sós: fűszeres diófélék

fuszeres_magok

Múltkoriban zaklatott  a Nagy valami fűszeres mogyoróval, ami állítólag nagyon finom. De mikor az orra alá dugtam az összetevőket leíró papírdarabot, mindjárt leolvadt az arcáról a mosoly. Abban viszont egyetértek, hogy időnként az embernek sürgősen valami sós rágcsát kell kerítenie, filmnézéshez, olvasáshoz vagy a netes barangoláshoz. Ehhez jó ötlet a fűszeres diófélék keveréke például – hihetetlen, mennyivel jobbak megpirítva – és jön még majd egy elképesztően egyszerű kréker is.

A fűszerezés persze szabadon változtatható, az enyémbe most rozmaring került – meglepő, mi? – mellé narancshéj és jófajta tengeri só. Nagygyerek tetszését is elnyerte, csak a diókat pöckölte módszeresen arrébb, amit viszont egyáltalán nem bántam, mert szerintem meg az volt a legfinomabb.

Fűszeres diófélék

5 bögrényi vegyes dióféle (nálam dió, törökmogyoró, kesudió és földimogyoró)

2 tk tengeri só (fleur de sel)

1 ek friss rozmaring, apróra vágva

2-3 ek olívaolaj

1 bionarancs reszelt héja

A dióféléket összekevertem, az olívával és a fűszerekkel alaposan összeforgattam, majd sütőpapíros tepsibe öntöttem.

Előmelegített sütőben 180ºC-on aranybarnára sütöttem.

Egyszerű, nem?

Rozamingos-meggyes szelet: a kezdet

rozmaringos_sutemeny1

A családom nem tudom hogy bírja, de újabban a rozmaring lett a kedvenc fűszerem (egészen nyárig, mikor most már istenbizony teleültetek mindent bazsalikommal). Került a hétvégén mindenbe, édesbe, sósba, koktélba egyaránt.

Baked fiúknak ez a receptje indította el a lavinát – szokásukhoz híven nagyon jó. Nem csoda, hogy a másik kedvencem, David Lebovitz is lecsapott rá. Két héten belül háromszor is megsütöttem, én egészen konkrétan nem bírom abbahagyni. Az eredeti recept aszalt sárgabarackját  meggyre cseréltem (az van még a mélyhűtőnkben) és azt főztem fel mézzel és némi málnalikőrrel. A tésztájába csempészett friss rozmaring pedig valami olyan kerekké teszi az egészet, hogy számomra most ez a csúcs.

Rozmaringos-meggyes szelet

170 g vaj

70 g nádcukor

fél tk só

egy vaníliarúd kikapart belseje

1 tk finomra vágott rozmaringlevél

250 g liszt

a gyümölcsös réteghez

400 g magozott meggy

4-5 ek méz

3 ek málnalikőr

a morzsához

70 g liszt

90 g nádcukor

3 ek vaj

40 g durvára vágott dió

A vajat és a cukrot jól kikevertem majd a többi hozzávalóval együtt gyorsan összegyúrtam. Félórát pihentettem a hűtőben.

Addig a kiengedett meggyet egy tálba raktam és a mézzel együtt főzni kezdtem. Mikor a leve nagyjából elpárolgott, ráöntöttem a likőrt és egy perc forralás után levettem a tűzről.

A tésztát egy 22×22 centis tepsibe egyengettem és 180ºC-on 25 percig elősütöttem.

A kihűlt gyümölcsöt leturmixoltam és a tésztára simítottam. A keverőtálban a morzsához valókat kézzel nagyjából összegyurmáztam és egyenletesen a süti tetejére szórtam.

A meleg sütőbe visszatolva még 20-25 percig sütöttem, amíg a tetején a morzsa szép aranyszínt nem vett fel.

Tejmentes margarin használatával vegán változatban is elkészíthető.

Category: desszert  Tags: , ,  Leave a Comment

Baguette reloaded: dió-rozs-rozmaring

bagett1

Hétvégén újabb baguette-ek készültek, persze mint az utóbbi napokban mindenbe, így ebbe is került némi friss rozmaring. Mellette a pirított dió és a rozsliszt adott karakteres ízt a kenyérnek.

Diós-rozmaringos-rozsos baguette

250 g rozsliszt

250 g kenyérliszt

100 g pirított dióbél, durvára vágva

1 kk friss rozmaringlevél, felaprítva

kb. 300-350 ml víz

30 g friss élesztő

A hozzávalókból tésztát dagasztottam – a vizet apránként adagolva hozzá. Akkor jó, amikor szépen elválik a dagasztótál falától és összeáll.

Meleg helyen másfél órát kelesztettem.

3 egyforma részre szedtem, átgyúrtam és vékony baguette formákat gyurmáztam belőlük. A tetejét éles késsel bevágtam és a formában hagytam kelni még egy jó órát.

200ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem és 30-35 perc alatt készre

Túlélés és visszatérés – rozmaringos narancsos torta

narancs_rozmaring_sutemeny

“de nem suttogom, elkántálom
megkóstolom, megkínálom
keveredek, belehabarodom
belefeledkezem, vele utazom”
Quimby

Az elmúlt heti nagy csönd oka igen prózai: végigsöpört családunkon az a bizonyos vírus. Mindenki szerencsésen túlélte, csak épp már nekem nem jutott senki, aki ápoljon – így jár, aki utoljára marad.

Kár, hogy idejekorán nem olvastam Váncsa István idevágó cikkét, mennyivel kellemesebb lett volna ez a gyógymód, mint az ügyeletes éjszakai injekciója….

Gasztrotéren persze semmi maradandót nem alkottam, többnyire melegszendvicset (vagy hideget), tésztát, hasonló izgalmakat ettünk. Ma azonban már kitört bennem az alkotási vágy s különben sem nézhettem tovább hogy a legújabb gyönyörű szakácskönyvem kihasználatlanul, parlagon hever.

Narancs, citrom és rozmaring adják a torta zamatos ízét – s a gyümölcsöknek nemcsak a leve, vagy a héja van benne, hanem teljes egészükben a torta részévé váltak (érdemes emiatt bio változatot használni). A sütemény másik különlegessége, hogy liszt helyett csak finomra őrölt kukoricadara (polenta) és mandula van benne – így a gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Titkon remélem, hogy sikerül léc alatt becsúsznom nemisbéka karácsonyi kiírására – ha a narancsot és a citromot előre megfőzzük, a torta összeállítása és sütése épp egy órát vesz igénybe.

Narancsos-citromos-rozmaringos torta

1 citrom és 1 narancs, bő vízben, egészben puhára főzve

6 tojás

250 g cukor

125 g őrölt mandula

125 g polenta (kukoricadara)

2 ek apróra vágott rozmaringlevél

1 ek sütőpor

a tetejére

400 ml frissen facsart narancslé

200 ml méz

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra. Egy kapcsos tortaformát (26 cm átmérőjűt, de igaziból egy 24 centis lenne tökéletes) kivajaztam, az alját sütőpapírral béleltem.

A puhára főtt narancsot és citromot félbevágtam, kiszedegettem a magjait és merülőmixerrel az egészet puhára turmixoltam.

A tojásokat és a cukrot egy tálba tettem, majd robotgéppel habosra-keményre vertem. Óvatosan belekevertem a gyümölcspürét, a polentát, a mandulát, a rozmaringot és a sütőport. Az előkészített tortaformába öntöttem a tésztát és a meleg sütőben 45 percig sütöttem.

Közben a narancslét és a mézet lassú tűzön sziruposra beforraltam, majd hűlni hagytam.

A megsült tésztát kicsit hűlni hagytam, majd lepattintottam róla a karimát, tányérra raktam, több helyen megszúrkáltam és rálocsoltam a szirupot.

Tálaláskor tejszínt és a maradék szirupot kínálhatjuk hozzá.

forrás: 90 years of KitchenAid – The Cookbook

A héten ezt sokszor meghallgattam, mikor a már gyógyult gyerekeim addig ugráltak a még betegeskedő idegeimen, hogy nem bírtam tovább.