Tag-Archive for » rozmaring «

Rozmaringgal füstölt nyúlgerinc en croute, csicsóka rosejbnivel

fustolt_nyul_II

Már egyszer elmeséltem, milyen viszony fűz a nyúlhoz és a nyúlételekhez. Sajnos tény, hogy valahogyan magamtól sosem jut eszembe nyulat venni, pedig én igen szeretem. Talán ezért is örültem meg nagyon a Tetrabbit felhívásának – meg persze a nyereményként felajánlott utalvány a kedvenc éttermembe is erősen motiváló volt.

Ismerve a család enyhe ellenérézését a nyúlhússal kacsolatban, a gerincet választottam, mint leg-felismerhetetlenebb részét. Az evidens volt, hogy a kacsamellen felbuzdulva, ez is kapni fog egy enyhe füstölést , de hogy kicsit ünnepibb legyen a megjelenése, petrezselymes-diós pestóval kenegettem és leveles tésztába csomagoltam. Így akár előző nap, vagy karácsony reggelén is előkészíthetjük, s este csak át kell sütni.

És az eredmény? A lányom egy darabig sajnálkozott a szegény nyuszi miatt, de aztán hamar túllépett ezen és a többiekkel együtt szó nélkül, csillogó szemekkel falta be.

A körethez csicsókát sütöttem, ami ilyen formában teljesen a sültkrumplira hajazott – csak sokal összetettebb, komplexebb ízzel. Viszont ezt a múltkori fánk után már nem bírtam a gyerekeknél eladni –  valamiért nagyon gyanakvóak lettek :-) – ők krumplipürét kaptak

Rozmaringgal füstölt nyúlgerinc, petrezselyem-pestóval, leveles tésztába bújtatva (en croute)

500 g nyúlgerinc

vaj

só, bors

a füstöléshez

1/3 bögre rizs

1/3 bögre feketettea levél

3 ek nádcukor

3-4 ág rozmaring

a pestóhoz

1 csokor petrezselyem

egy marék rukkola

1 gerezd fokhagyma

egy marék dió, szárazon megpirítva

1 ek dióolaj

2 ek olívaolaj

só bors

az en croute sütéshez

egy csomag leveles tészta

1 tojás, felverve

a körethez:

csicsóka

olaj, vaj

só, bors

A húsdarabokat sóztam, borsoztam, majd forró vajon gyorsan körbepirítottam.

Az öntöttvas wokot 3-4 nagyobb darab alufóliával kibéleltem, hogy a szélén is bőven túllógjon.

Az aljába szórtam a rozmaringágakat, a cukrot, a rizst és a teát, majd alágyújtottam. Mikor füstölni kezdett ráraktam egy fém zöldségpárolót (ez a lábakon álló, lyukacsos alaptípus) és arra a húsokat.

A wok tetejét is hasonlóképpen kibéleltem alufóliával, s mikor rátettem a fedőt, a két túllógó alufóliadarabot szorosan összetekertem, hogy a füst odabent maradjon. Ilyenkor már esetleg érdemes kisebbre venni a lángot.

Közben a pestóhoz valókat aprítógépben krémesre kevertem és sóval, borssal igazítottam az ízén.

10-12 percnyi füstölés után kiszedtem a nyúlgerinceket, megkenegettem őket a pestóval, majd a levelestésztába csomagoltam, azt felvert tojással lekentem és előmelegített sütőben (200ºC) aranybarnára sütöttem.

A körethez a csicsókákat megpucoltam, hasábokra vágtam és vaj-olaj keverékén megsütöttem. Nem lesz olyan ropogós, mint  a krumpli, de izgalmas ízével feldobja az ételt.

Sült piros paradicsom

paradicsomszosz_sult

Sajnos a paradicsomtermésünk nem lett olyan, mint ahogy az vártuk a nyár elején. Férj odaadó gondoskodása ellenére is elkapta a töveket valami vész, és száron elrohadtak.

Szerencsére a koktélparadicsom (a piros és a sárga is) bőven ellátott minket egész nyáron. A nagyobbakból pedig kipróbáltam végre a sütőben sült paradicsomszószt, amiből néhány üveggel a kamrapolcra is került. Hihetetlen, milyen más íze van a sült zöldségeknek/gyümölcsöknek! Annyira finom, zamatos lett – és kis munkával (na jó, egy erős paszírozó azért kell hozzá…) kiválthatjuk a bolti tésztaszószokat!

(A Sült Zöld Paradicsom (by Fannie Flagg) pedig egy remek könyv, olvassátok el!!)

Sült paradicsomszósz

2 kg paradicsom

3 fej hagyma

4 fokhagymagerezd

1 tk só

1 tk nádcukor

½ tk frissen őrölt feketebors

50 ml olívaolaj

egy marék tetszőleges friss zöldfűszer (nálam bazsalikom és rozmaring)

A paradicsomokat elfeleztem – elnegyedeltem és vágott felükkel felfelé egy nagy tepsibe rakosgattam.

Rászórtam a nagyobb gerezdekre vágott hagymát, a vékonyan felszeletelt fokhagymát, a zöldfűszereket, sót, borsot, cukrot. Meglocsoltam az olívaolajjal, majd az előmelegített sütőben (180ºC) úgy egy-másfél órát sütöttem.

Miután picit kihűlt, géppel átpaszíroztam és forralás után tiszta üvegekbe töltöttem. Alaposan bebugyolálva kidunsztoltam őket, úgy mentek a kamrapolcra.

forrás: The River Cottage Handbook: Preserves

Zöldalma sörbet, ciderrel és rozmaringgal

almas_fagylalt

Ritkán veszek hiperekben gyümölcsöt, zöldséget.  Mondhatnám, hogy sose, ha nem lenne ez a kis gasztro-bűnöm. Imádom ugyanis a Granny Smith zöldalmát. És időként az egyik helyi nagyobb boltban igen olcsón (299/kg) adják, ráadásul állítólag magyar (hogy ezt elhiszem vagy sem, az már az én dolgom). Szóval ilyenkor heti 4-5 kiló is simán hazajön velem és persze el is fogy – a gyerekek is imádják.

Legutóbb sikerült megmentenem 4 darabot, hogy a már régóta bejelölt David Lebovitz receptet kipróbáljam. Az eredeti receptben csak cider van, a rozmaringot már én csempésztem bele, de annyira jó a két íz együtt, érdemes kipróbálni!

Zöldalma sörbet, ciderrel és rozmaringgal

4 zöldalma (Granny Smith)

500 ml cider (enyhén habzó almabor)

65 g nádcukor

150 ml víz

egy kevés citromlé

1-2 ágacska rozmaring

Az almákat negyedbe vágtam, a magházukat kiemeltem és hámozás nélkül (!) felkockáztam őket.

A cidert, a cukrot, és a vizet egy lábasba töltöttem és felforraltam. Hozzáadtam az almakockákat, kis lángra állítottam és letakartam. 5-6 perc főzés után beledobtam a rozmaringágacskákat és lekapcsoltam alatta a tüzet.

Miután szobahőmérsékletűre hűlt, kivettem belőle a rozmaringot, átpaszíroztam a gyümölcsöt, hozzáadtam a citromlevet és pár órára a hűtőbe tettem.

Ezután már csak a fagylaltgép gondjaira kellett bíznom a masszát.

Vodka+rozmaring+narancs

vodka_rozmaring

Valentin-(hó)napi szívecskék helyett (lassan már február elején kezdődik az őrület) egy kellemes koktél vacsora utánra. Rozmaring-mániám kicsúcsosodásaként egy adag vodkába beáztattam néhány ágacskát “rossz-nem-lehet” alapon. Nem is lett. Egy pohár frissen facsart narancslével messze túlmutat a zsenge lánykoromban fantával felöntött vodkán.

Az elkészítése pedig rémesen egyszerű: 2 db (kb. 10 centis) alaposan megmosott rozmaringágat leöntöttem olyan 2,5 dl vodkával, majd lezárva néhány napra a kamrába tettem. Mikor már nem bírtam tovább, narancsot facsartam és a leszűrt vodkával ‘dúsítottam’.

A fügeprojekt folytatódik: fűszeres, provance-i fügetorta

fuge_torta

A nagy adag füge persze nem mind lekvár formájában végezte, kétféle sütemény, egy kompót és fagyi is készült belőle – szép sorban majd a receptek is megérkeznek.

Ezt a tortát a NoSalty oldalon találtam, a karamellizált füge és a  rozmaring párosítása tuti befutónak látszott. A tészta fűszerezésén viszont kicsit változtattam, hogy ne legyen annyira “mézeskalács” jellegű.  Egy “quatre épices” nevű fűszerkeveréket használtam hozzá, melynek összetevői: bors, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér. Így a tészta enyhén fűszeres íze csak kellemesen aláfestette a rozmaringos karamelles fügét.

Provance-i fügetorta (22 cm-es formához)

a gyümölcsréteghez:

4 dkg vaj

150 g nádcukor

1 citrom leve

10 db füge, félbevágva

1 ek forró víz

2 szál friss rozmaring

a tésztához

125 g vaj

125 g  nádcukor

2 tojás

125 ml tejföl

200 g liszt

fél tasak sütőpor

1 tk Quatre épices fűszerkeverék

fél kk fahéj

1 citrom reszelt héja

A vajat egy lábasban megolvasztottam, a cukrot rászórtam és kissé megkaramellizáltam. Rádobáltam a félbevágott gyümölcsöket, ráfacsartam a citrom levét és a vizet is rálöttyintettem. A rozmaringágakat is beledobva 10-15 percig főztem.

Mivel nekem túl soknak tűnt a leve, kihalásztam a gyümölcsöket és a levét kicsit beforraltam. Így is elég sok maradt, kicsit félve is öntöttem a fomába, de nagyon jó lett, a tészta tökéletesen beszívta.

Szóval a kapcsos tortaforma aljába egy sütőpapírt biggyesztettem, rápakoltam a fügéket – vágott felükkel lefelé – majd a szirupot is ráöntöttem.

Amíg kicsit meghűlt, összeállítottam a tésztát.

A vajat a cukorral habosra kevertem, a tojásokat egyesével beleütöttem, majd a tejfölt, a liszttel elkevert sütőport és a fűszereket is hozzátettem.

Egy kanállal óvatosan a füge tetejére kanalaztam a tésztát, majd előmelegített sütőben (190 ºC) aranybarnára sütöttem – tűpróba nem árt.

Néhány percnyi hűlés után egy tányérra borítottam, a formát és a sütőpapírt lehúztam róla, így hagytam teljesen kihűlni.

Fűszeres fügelekvár

fuge_lekvar

A minap épp azon gondolkodtam, honnan kéne fügét szerezni, mikor az Uram hívott, hogy kapott egy nagy zacskóval. Ilyen a sors. S mivel épp volt egy gyerekementes napom, kipróbáltam néhány fügés finomságot (szám szerint ötöt – posztok szép sorban).

Elsőként jöjjön a fügelekvár, mert úgy hallottam anyukám is ezt készül főzni a hétvégén. A tavalyi lekvárral ellentétben ebbe került némi fűszerezés – nekem így sokkal jobban ízlett. A citromlétől kissé savanykás, a rozmaringtól és a babérlevéltől pedig kellemesen zamatos lesz a végeredmény.  Az eredeti receptben szerepelő ouzo helyett pedig némi whiskey-t löttyintettem bele.

Fűszeres fügelekvár

2 kg érett füge

2 citrom reszelt héja és kifacsart leve

2 bögre nádcukor

1 bögre méz

2 babérlevél

2 ágacska rozmaring

3-4 ek whiskey

Update: a második, harmadik adagba már 2-3 csillagánizs is került (rozmaring viszont nem). Na úgy még finomabb….

A fügét megtisztítottam és apró darabokra vágtam. Egy nagy lábasba raktam a gyümölcsöt, ráreszeltem a citromok héját és a levüket is belefacsartam. Ment hozzá a cukor és és a méz is, majd elkezdtem főzni.

Kb. 2 óra alatt kellemesen sűrű lett, ekkor hozzáadtam a babérleveleket és a rozmaringot is és így még egy 15-20 percig hagytam a tűzön. A végén merülőmixerrel nagyjából pürésítettem és a whiskey-t is beleöntöttem.

A kész lekvárt előkészített tiszta üvegekbe töltöttem, majd szárazdunsztba rakva hagytam kihűlni.

Rozmaringos baracklekvár

 

Megint eljött a nyárnak azon szakasza, amikor 40 fokban lekvárt főzök és megfogadom, hogy soha többé. Szerencsére elég hosszú az ősz és a tél, és imádom nézni a ragyogó kis pofikat, amikor reggelire lekvároskenyeret majszolnak. Úgyhogy ilyenkor megint előkerül a lekvárfőző edény, a fakanál és indulhat a szezon.

Idén az eperrel indítottam, kissé szolidabb mennyiségben, mint tavaly. Viszont az új módszerrel sokkal könnyebb – és rövidebb volt a befőzés. És nem, nem a zseléfixre és társaira gondolok most, mert ha már itthon főzésre adom a fejem, szeretnék tényleg adalékmentes finomságot készíteni.

Szóval egyszerűen előző nap lecukroztam a gyümölcsöt, majd másnap leöntöttem róla a keletkező levet (ez egyébként remek alapanyag egy szörphöz) és úgy tettem oda a tűzre. Ilyenkor még mehet bele cukor, ízlés szerint – én inkább savanykásan, gyümölcsízűen  szeretem.

Innentől kezdve addig főzöm, amíg a kellő sűrűséget eléri. Ezt pedig a következő pofonegyszerű módszerrel ellenőrzöm. Egy, már a főzés kezdetekor gondosan a mélyhűtőbe helyeztt tányérkára (egy másra sosem használt kávésalátétet használok e nemes célra) rácseppentek egy kicsi kanál lekvárt. Akkor jó, ha egy percen belül kellőképpen megdermed. (from The River Cottage Handbook No2: Preserves)

A feketeribizli is kiváló lekvárnak (is) bár a gyerekeket nem árt megszabadítani a ruhájuktól, mielőtt enni kezdik. A sima piros ribizliből készült adagot (ehhez már a kertünkben szedtük az alapanyagot) viszont  kétszer főztem át, mert elsőre túl hígra sikerült. Na de a lelkes gasztroblogger nem adja fel.  S valóban, a kitartás eredménye egy szilvalekvár sűrűségű, zamatos finomság lett.

Sárgabarack készült magában is és ribizlivel párosítva (savanykás és édes, jó barátok lettek) de nálam az érmet az alábbi rozmaringos változat vitte (a receptet az uszodában másoltam ki egy, az ablakpárkányon hagyott befőzős könyvből). Először félve csak egy egész kevéske rozmaringot tettem bele, aztán kóstolgatás után már bátrabban a többit. Hihetetlenül finom így együtt.

Rozmaringos baracklekvár

1 kg sárgabarack, kimagozva, félbevágva

1 citrom leve

5 dkg aszalt sárgabarack

50 dkg cukor

3-4 ágacska rozmaring

A megtisztított, kimagozott barackokat egy lábasba tettem, ráöntöttem a cukrot és a citromlevet, majd kis lángon főzni kezdtem.

Kb. fél óra múlva hozzátettem az apróra vágott aszalt barackot is. Ekkora adag viszonylag hamar besűrűsödik, nekem kb. 45-50 perc elég volt, hogy forró lávaként köpködve égesse a kezemet (Andrea barátnőm szerint ez a “setting point” elérésének biztos jele :-)  ). Ekkor beleszórtam a lecsipegetett rozmaringleveleket is és néhány keverés után el is zártam alatta a lángot.

Alaposan megtisztított üvegekbe töltöttem, celofánnal és kupakkal lezártam és azon melegében egy pokrócokkal kibélelt hungarocelládába pakoltam. Ja szorosan betakargattam, és így, a száraz dunsztban hagytam teljesen kihűlni – kb. 2 nap.

Én a paradicsomtól kezdve a lekvárokig mindent így tartósítok évek óta. Persze hungarocel helyett bármilyen nagyobb doboz, láda megteszi.