Tag-Archive for » szalonna «

Hétvégére hamburgert!

hamburger_hamburger

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy ez A nagybetűs Igazi Hamburger. Pedig – urambocsá – még csak nem is marhahúsból van. De az összedarált sertéslapocka, chorizo és füstölt (húsos) szalonna olyan elképesztő elegyet alkot, hogy ezt a kósza gondolatot az ember simán odébb hessenti.

Persze a tökéletes húshoz tökéletes zsemle is dukál: javaslom, ne is próbálkozzatok a bolti szörnyűségekkel. Limara receptje egyszerűen zseniális és elronthatatlan. Minimum tizedszer sütöttem most meg, de eleddig egyszer sem sikerült lefotózni. Azthiszem jogosult lenne a “Legnehezebben Fotózható Étel” címre. De nem azért, mert nem elég fotogén, inkább azért, mert mindig megesett a szívem a sóváran néző családtagjaimon, s nem frusztráltam őket a várakozással. Ja és dupla adagon alul el sem kezdem sütni :-)

Az egyéb kiegészítők ízlésfüggők – nekem a fokhagymás majonéz, a lilahagyma és a rukkola elmaradhatatlan (mondjuk most rukkola helyett beértem némi medvehagymával) de kerül az asztalra mustár, ketchup, jófajta cheddar sajt és jó sok feldarabolt zöldség.

Örök hála Millie-nek, aki először hozott nekem ilyen finom husit.

Hamburger

a húspogácsákhoz:

1 kg lapocka

200 g chorizo kolbász

100 g húsos füstölt szalonna (nálam a húsvétra füstölt sonka zsírosabb vége)

1 nagy fej hagyma

4 gerezd fokhagyma

1½ tk római (!) kömény

2 kisebb szárított chillipaprika (érzéssel)

egy nagy csokor petrezselyem

1 tk kakukkfű

só, bors

A húst a szalonnával és a kolbásszal (ezt persze kinyomkodtam a ‘héjából’) ledaráltam.

Az apróra vágott hagymát és fokhagymát kevés olajon megdinszteltem. A húshoz adtam a fűszerekkel együtt és alaposan összegyúrtam. Ideális esetben érdemes előző nap elkészíteni, hogy egy éjszakát tudjon pihenni a hűtőben.

Másnap, mikor már mindenki nagyon éhes, tenyérnyi, lapos korongokat formáztam és sütőpapírral preparált tepsibe rakosgattam őket egymás mellé. Kb. 15%-ot összemegy, úgyhogy mindig annyival nagyobbra formázzuk :-)

Én két tepsin, légkeveréssel sütöttem (a sarkamban volt egy egész éhes gyerekfalka) 180 °C-on, olyan 15-20 percig, félidőnél megfordítva.

a zsemlékhez (a vegán változatnál a tojást kihagytam, és kicsivel több rizstejet használtam)

600 g liszt

2 dl tej /rizstej

100 g joghurt/rizstejszín

40 g olaj

20 g friss élesztő

1 tojás

2 ek cukor

1 tk só

+ 1 tojás és  szezámmag a tetejére

hozzávalókból szép, fényes tésztát dagasztottam (illetve helyettem a gép, de így jobban hangzik) majd duplájára kelesztettem.

Miután megkelt, 9 egyforma darabra vágtam (olyan 100 g-os lesz egy) és zsemlét formáltam belőlük – Limara oldalán egy remek videó található erről – és sütőpapíros tepsibe ültettem őket. Megint hagytam őket jól megkelni (egy-másfél óra), lekentem tojással, megszórtam szezámmaggal és előmelegített sütőben (180ºC) olyan 18-20 percig sütöttem.

Category: főétel  Tags: ,  Leave a Comment

Paszternák és Bloggerkonyha

paszternakpure

Feltett szándékom, hogy rehabilitálom ezt a klassz zöldséget, most már egyre több helyen lehet kapni, szerintem egy csomó néni termeszti otthon titokban, csak nem meri kihozni a piacra. Talán ha a kereslet megnő rá, a kínálatot is húzza magával.

De miről is van szó? A paszternák (pasztinák) egy a fehérrépához (petrezselyemgyökérhez) kísértetiesen hasonló gyökérzöldség. S mire akkor ez a nagy felhajtás? Mert míg kívülről valóban egyformának tűnhetnek, az íze és illata teljesen más a kettőnek A paszternáknak konkrétan VAN íze (szerintem a gyökérnek nincs), s méghozzá milyen! Kicsit diós, kicsit édeskés, levesbe mondjuk én éppen ezért kevésbé használnám, hajlamos uralkodni és elnyomni minden mást.

Külsőre a paszternák kicsit sárgásabb, “tömzsibb”, inkább a rövid és dundi kinézet jellemző rá. Fő megkülönböztető jegye a “beeső” levélnövekedés – szemben a fehérrépa csúcsos végével. Szerintem illat alapján is simán meg lehet különböztetni őket – kérdés, ki mennyire akar gyökereket szagolgatni a piacon….

A felhasználási variációk száma pedig végtelen, tulajdonképpen lehet sütni más zöldségekkel,főzni egytálételbekrumplipürébe kevernibundában kisütni de akár sütemény képében is megállja a helyét.

A képen szalonnával és barnított vajjal készült paszternákpüré látható, amit legnagyobb meglepetésemre a kamaszfiam és Férj a legnagyobb lelkesedéssel kanalazott be, holott titkon magamnak szántam :-)

Ha van kedvetek közelebbről is megismerkedni ezzel a remek zöldséggel, gyertek el aKukTanodába november 18-án, ahol együtt elkészítjük a fenti ételt és más őszi zöldségekből is izgalmas ételeket kreálunk.

Ezenkívül vannak még szabad helyek –  Édesemmel gyönyörű cupcake-eket lehet sütni, Gabojszával kolbászokat tölteni, Grenadinnal megismerkedni a zsidó konyhával, vagy KicsiVúval a karácsonyra készülődni.

Francia kelkáposztás lepény

kaposztas_lepeny

Bármilyen hihetetlen, azért a sütiken és fagyikon kívül eszünk ám rendes ételeket is – mondjuk ebben a melegben csak nagyon alapjáraton működök, szempont, hogy minél egyszerűbb legyen és minél kevesebb időt kelljen a tűzhely mellett töltenem.

Ez a franciás káposztás lepény mindkét kritériumnak megfelel, olyan tipikusan teraszra-kiülős-hozzá-rozét-kortyolgatós étel. Még az alapvetően hús+köret párti Férjnek is nagyon ízlett és másnap némi camembert sajttal meggrillezve is isteni volt.

Kelkáposztás lepény (Galette au chou)

fél fej kelkáposzta, felcsíkozva

2 ek olívaolaj

200 g húsos füstölt szalonna, felkockázva

2 tojás

egy csokor újhagyma

3 gerezd fokhagyma

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

200 g liszt

200 ml tej

A sütőt 180 ºC-ra előmelegítettem.

A káposztát kevés víz felett kicsit megpároltam (tényleg csak kicsit, nehogy összeessen). A szalonnakockákat pici olajon ropogósra sütöttem. A kisült zsiradékkal kikentem egy magasabb falú piteformát.

A ropogós szalonnakockákat összekevertem a tojásokkal, az apróra vágott hagymákkal, a petrezselyemmel és a fűszerekkel. Végül a tejet és a lisztet is hozzáadva tésztaszerű masszát kaptam. Ennek a felét a formába kanalaztam, ment rá a párolt káposzta, majd a másik fél tészta a tetejére.

35 percig sült, amíg szép aranyszínű nem lett.

forrás: Joanne Harris – Francia konyha